Ha valaki szponzor√°l egy konferenci√°t - most √©ppen a ma z√°rult RAMP-ot -, akkor √°ltal√°ban kapni szokott 5 percet, amikor r√∂viden elmondhatja, mi√©rt az ŇĎ c√©ge a legnagyobb kir√°ly. A legsz√©lsŇĎs√©gesebb elŇĎad√°sok ezek: vagy nagyon unalmasak, vagy nagyon sz√≥rakoztat√≥ak. B√°r a legt√∂bben csak sz√©gyentelen√ľl pr√≥b√°lj√°k vagy a saj√°t term√©k√ľket eladni, vagy magukhoz cs√°b√≠tani valakit a k√∂z√∂ns√©gbŇĎl; csak ilyenkor fordulhat elŇĎ az is, hogy valaki a dr√°ga p√©nzen v√°s√°rolt 5 perc√©t arra ford√≠tsa, hogy g√°tl√°stalanul sz√©ttrolkodja az esem√©nyt. Mert az, hogy valaki egy szakmai konferenci√°n egy egy√©sz besz√©det √©p√≠tsen arra, hogy a k√∂z√∂ns√©g nagy r√©sz√©t alkot√≥ geekeket h√ľly√©zi, az nem m√°s, mint sz√≠ntiszta, t√∂k√©letesen kivitelezett trollkod√°s.

Abban a ritka pillanatban vagyunk, hogy egy ipar√°g saj√°t Szalacsyj√°nak sz√ľlet√©s√©n√©l lehet√ľnk ott, becs√ľlj√ľk meg.