Mégsem kapott egy nyomorult Aranylabdát sem, pedig megérdemelte volna. Ma vonult vissza.

Nekem nem volt a kedvencem, főleg azért, mert azt az Arsenalt, amelyben Henry villogott, már nagyon nem szerettem, de azt készséggel elismerem bármikor, hogy 2002 és 2004 között nem volt nála jobb csatár. Nemcsak a Premiershipben, a világon sem.

Az ezredforduló környékén két kimagasló csapat volt Angliában, a Man Utd és az Arsenal, mindkettő korszakos nagy klub volt, de az utóbbi ideje akkor jött el, amikor a United átmeneti fázisba került, Ferguson előbb a visszavonulással kacérkodott, majd gyakorlatilag új csapatot kellett építenie.

Arséne Wenger pont ekkorra alakította ki azt a csapatot, amilyet mindig is szeretett volna, főleg francia játékosokra építve, akik közül Henry volt a legfontosabb. Az a csapat tényleg tudott nagyon szépen játszani, de a mindent megszépítő emlékekkel ellentétben pont a veretlen 2003-2004-es szezonban sokat is szenvedett.

Bennem az az Arsenal úgy maradt meg, hogy egyszerűen nem tudtak annyira rosszul játszani, hogy ne lett volna elég egyszer kiugratni Henryt, aki ezeket a helyzeteket mindig berúgta. Ráadásul nem csak ennyit tudott: amellett, hogy gyors volt, intelligens, erőteljes és jól cselezett, lőni is tökéletesen tudott, tényleg komplex játékos volt.

Az, hogy nem honorálták nemzetközi szinten, a hülyeség mellett annak köszönhető, hogy az Arsenal nem szerepelt jól a BL-ben, és a francia válogatott sem volt a csúcson azokban az években. Pedig Henry akkor sokkal jobb csatár volt, mint a dagi Ronaldo, és sokoldalúbb, mint az Angliában később nagyot bukó Sevcsenko, utóbbiak mégis kaptak Aranylabdát, Henrynak meg csak egy második hely jött össze egyszer.

Advertisement

Amikor végre egyszer az Arsenal is BL-döntőt játszhatott, akkor már Henry túl volt a csúcson, de legalábbis hiába vitte a vállán a csapatát, a bajnokságban az már kevésnek bizonyult. És várható volt, hogy előbb vagy utóbb elmegy egy olyan csapatba, ahol nem rajta áll vagy bukik minden.

Ez volt a Barcelona, ahol én már nem követtem annyira a pályáját, de talán nem mondok hülyeséget, ha úgy emlékszem rá, hogy ott ő csak egy volt a sok közül, leginkább a szélen játszott, és bár elért mindent, amit a klubbal lehetett, de az a csapat nem róla szólt.

Amerikában még elég sokáig húzhatta, egyszer haza is ugrott pár meccsre az Arsenalhoz, de jobb volt így, hogy nem állt bele teljesen a nosztalgiába. Ja, azt nem is mondtam, hogy nyert még fiatalon egy vébét és egy Eb-t a francia válogatottal, később még egy vb-ezüst is összejött.

Advertisement

Jó kis pályafutása volt, biztos remek szakkommentátor lesz, és ahogy lenni szokott, már én se haragszom rá, sem az írek elleni kezezése miatt, sem azért, mert egyszer tönkretette a versenyt a Premier League-ben – mégis, mit csinált volna, amikor annyival jobb volt mindenkinél?

Fotó: AP Photo/Robin Nowacki, File