Én legalĂĄbbis ezt a nevet adtam magamban a fenti – minek is? – szobornak, felöltöztetett bĂĄbunak, reklĂĄmfigurĂĄnak.

A furcsa macskanƑ a borzasztĂł, verejtĂ©kezve Ă©bredƑs szĂŒrreĂĄlis lidĂ©rcnyomĂĄsok Ă©s a legrosszabb, franciĂĄskodĂł, pasztellszĂ­nƱ giccs szerelemgyereke lehet. NĂ©zzĂ©tek azokat az aranylĂł fĂŒrtöket, a RiviĂ©rĂĄra illƑ kalapot, a furcsĂĄn kitömött lĂĄbakat, a kĂ©nyelmetlen szögekbe fagyott csuklĂłt. És azt a nyelvet!

RĂĄadĂĄsul nem is az internet valamelyik fura bugyrĂĄban talĂĄltam ezt a lĂ©nyt, hanem a magyar turizmus ĂŒtƑerĂ©n, a VĂĄci utcĂĄban, az egyik virĂĄgbolt elƑtt tĂĄmasztotta az open feliratĂș tĂĄblĂĄt.

Advertisement

Nem akarok kĂ©pmutatĂł lenni, egy bizarr, giccses szörnyszĂŒlött az egĂ©sz, de ennek ellenĂ©re, vagy talĂĄn Ă©pp ezĂ©rt nagyon tetszik.