K√∂v√©r g√°zzal √©s erŇĎs gondolattal ind√≠totta √Āder k√∂zt√°rsas√°gi eln√∂k a sorban m√°sodik k√©tharmados parlamentet.

A v√°laszt√°son egy√©rtelmŇĪ √ľzenetet mondtak a magyarok: le akarj√°k z√°rni a m√ļlt term√©ketlen vit√°it.

Ezt mondta nyit√≥besz√©d√©ben √Āder J√°nos, minden magyar k√∂zt√°rsas√°gi eln√∂ke, amivel Harrach P√©ter bab√©rjaira t√∂rt. A besz√©d m√©g tart, √©n csak a jeltolm√°csot f√©ltem, mert ha mozg√°s k√∂zben alszik el, √©s √ļgy esik el, cs√ļny√°n √∂sszet√∂rheti mag√°t.

Hopp, a besz√©d h√°la istennek baleset n√©lk√ľl √©rt most v√©get, j√≥ lesz ez a ciklus is!

√Āder sz√≥noklata √∂sszess√©g√©ben furcsa volt, mert arra c√©lozgatott, hogy a magyar nemzet a legut√≥bbi v√°laszt√°si eredm√©nnyel befejezettnek tekinti a rendszerv√°lt√°s folyamat√°t, meg hogy "az √°rny√©kbokszol√°s sehov√° sem vezet" amit t√∂kre √ļgy lehetett √©rteni, hogy k√≠v√°natosnak tartja a tart√≥s egyp√°rti uralmat. Pedig ezer sz√°zal√©k, hogy nem erre gondolt.