A mindennapos éneklésről tegnap Balog Zoltán beszélt egy pécsi kórusfesztivál után. Jövőre minden iskolában megy majd a Megkötöm lovamat?

Lehet, mert ezt a népdalt Kis Grófo is feldolgozta, ő pedig elég népszerű manapság, de amúgy a részletekről eddig semmit nem tudni, az közmédia ennyit írt a témában – mármint azon kívül, hogy milyen jól sikerült a 19. Europa Cantat:

Az emberi erőforrások minisztere a sikeres fesztivál után bejelentette, hogy a tárca tervei között szerepel a mindennapos éneklés bevezetése az iskolákban. Balog Zoltán azt mondta, ez nem a tananyag növelését jelentené, mert azt inkább csökkenteni szeretnék, inkább egy olyan lelkületet vinnének az iskola életébe, amiből azok is profitálnak, akiknek nincs túlságosan jó hangjuk.

Az biztos, hogy az iskolában eltöltött idő csökkentése nem lenne utolsó dolog, mert ahogy ismerősöktől hallom, az utóbbi években brutálisan megemelkedett az iskolában eltöltendő órák száma, pedig ez már akkor sem volt piskóta, amikor én jártam oda, olyan tíz éve.

Sajnos számomra az énekóra nem volt különösebben jó élmény, úgy éreztem magam – legalábbis első pár alkalommal –, mintha egy tehetségkutatón lennék, tudok-e annyit, hogy hasznos legyek az iskolai kórus számára. Ha nem – és nem tudtam, mert fahangom van – akkor valamelyik hátsó sorban ülve, azt a heti egy órát végigunatkozva, a csíkos füzetemet jó esetben violinkulcsokkal telefirkálgatva, illetve nagyritkán, amikor mindenki énekelt akkor tátogva töltöttem el. Énekel a fene, hát rossz – izé, nem túlságosan jó – hangom van, nyilvánvalóvá tették.

Advertisement

Szóval van pár gondolatom ezzel a mindennapos énekléssel kapcsolatban, amit egyébként egyáltalán nem tartok az ördögtől való dolognak, hiszen énekelni – akármilyen óbégatást is nevez annak az ember – jó dolog.

  • Ne legyen kötelezĹ‘, mert azt utálják a gyerekek. Igen, a bevezetĂ©s, amit emlegetnek az pedig utal erre, de ha lenne valami szakkörszerű tĂĽnemĂ©ny minden iskolában, az mindenkinek jĂł lenne, fĹ‘leg ha a tanár, aki tartja, ezt nem a munkaköre kötelezĹ‘ bĹ‘vĂ­tĂ©sekĂ©nt kapná a nyakába, hanem mondjuk megfizetnĂ©k. KĂ©rdĂ©s, kit Ă©rdekelne a dolog, de az biztos, hogy jobb hangulatban telne, mint egy tanĂłra.
  • LĂ©pjĂĽnk tĂşl a nĂ©pdalok Ă©s a ZĂşg a Volga tengelyĂ©n. Mármint Ă©nekeltĂĽnk mi mást is, pĂ©ldául a tanár fiatalkorában nĂ©pszerű popslágereket, ha nem csal az emlĂ©kezetem, de ami a leginkább megmaradt az a rengeteg nĂ©pdal Ă©s a Volga. Nincs semmi baj velĂĽk, jĂł dolgok, jĂł Ĺ‘ket Ă©nekelni, de szerintem el lehetne mozdulni ezektĹ‘l, Ă©s ezek feldolgozásátĂłl. Mondjuk a gyerekek körĂ©ben roppant nĂ©pszerű könnyűzene irányába.
  • Lehetne hangszeres oktatás. Mármint az az egy zongora ne csak Ăşgy porosodjon a sarokban, hogy aztán az az egy, szolfĂ©zsra járĂł, zongorázni tudĂł wunderkid villoghasson rajta az Ăłra elĹ‘tti szĂĽnetben. Tök jĂł lenne, ha mondjuk a Boci, boci tarkát vagy a FĂĽr Elise legalapabb hangjait mindenkinek megtanĂ­tanák, vagy legalábbis mindenki odaĂĽlhetne ahhoz a kurva hangszerhez, amit sok helyen Ăşgy Ĺ‘rizgetnek, mintha a Szent Grál lenne. Vagy tanĂ­tsanak meg egy nyomorult akkordot lefogni egy gitáron. Számomra a zenecsinálás mindig is mágia volt, ma is az, de amikor 20 Ă©vesen elkezdtem gitározni, Ă©s valami borzalmasan elpengettem a Stairway to Heaven elsĹ‘ sorát, Ăşgy Ă©reztem magam, mint egy fĂ©listen. Mert zenĂ©lni jĂł.

Advertisement

Ha pedig valamit kötelezővé akarnak tenni, akkor az legyen mondjuk a színvonalas informatika-oktatás, annak több értelmét látom.

Advertisement