Alekszandr Lukasenko államelnök nem sajnálja az elektromos áramot, máris látszik, hogy nem úgy megy, mint a régi kommunizmus vég- és az új demokrácia első napjaiban, akkor biztosan nem volt így kivilágítva éjfél körül a körbeérő minszki körgyűrű, mint most.

Előre megígérem, nem fogom végiglukasenkózni ezt a négy-öt napot, most is csak azért teszem, mert a volvós asszony – lakást bérelünk a belvárosban, behoztak negyven dollárért –, amikor megkérdeztem, érződik-e, hogy jégkorong-világbajnokság van, roppant mód fellelkesült, és elmesélte, hogy nagyon, szuper a hangulat, rengeteg a külföldi szurkoló, árad a jókedv.

Akárhogy is, nagyon ügyes srác az elnök, hogy ezt így megszervezte – mondta.

Az autópályáról amúgy enni lehetne, olyan sima és tiszta, rendőr van annyi, mint az ördög – de aki mintegy direkt az utcán heverő téma kedvéért leintett bennünket, udvarias volt, pikkpakk tovább is engedett, úgyhogy erről nem tudok mit írni –, és a Függetlenség útját, amin végigsepertünk, Belaz óriás-teherautókat hirdető óriásplakátok szegélyezik. Lehet, veszek egyet.