Nem is bírok mit írni, teljesen kész vagyok. Na jó: 4-2-re megvertük az ukránokat, szombaton a feljutásért játszunk, azok ellen a lengyelek ellen, akik eggyel lentebbről jöttek, de elég erősek.

A tegnapi 4-1-es olaszverés sem volt egy leányálom, de ez a mai rátett még száz lapáttal. Mikor is voltam ennyire oda meg vissza D1A-s vb-n? Oké, tiszta sor, két éve. Vagy szapporókor?

Először is, az első harmadban akkora volt a különbség a javunkra – mármint ránézésre, a mutatott játék alapján –, hogy csak na, de hiába nyomtunk és lőttünk, mint a veszett fene, nem ment be semmi. A második menetben sem sikerültek a dolgok sokáig, viszont előbb kaptunk egyet hátrányból, ilyen van, majd még egyet védelmi hibából, eladott korongból, néha ilyen is van, megtapasztalni viszonylag kellemetlen. Közben ütöttünk két brutálisan csilingelő vasat.

A 37. percben végre egy okos-ügyes gólt is szereztünk, Sarauer révén, 1-2-vel mentünk neki az utoljának. Meglesz ez, mondtam a csajoknak, azért, hogy hátha magam is elhiszem.

Advertisement

Nos, ez a híres utolsó húsz perc aztán nagyon a mienk lett tényleg. Ami addig nem jött össze, egyszer csak elkezdett összejönni. Meló, erő és szerencse – csak ennyi kellett, semmi több. Előbb Kóger vágott be egy csodás Sarauer-visszapasszt, aztán Sarauer kotorta a hálóba a kapusról lecsorgót, végül Sofron lőtt hátrányból, úgy, hogy alig fért át, 4-2 ide.

De nekem még mindig remeg kezem-lábam, és sokkal többször ütök mellé, mint máskor.

Hogy megint felidézzem Szapporót és 2008-at: ott is 4-2-re vertük az ukránokat a döntő meccsen, és ott is emberhátrányból rendeztük be a hálóba a negyedik gólt. Igaz, akkor nem kellett fordítani, elmentünk hárommal, onnan jöttek ránk csúnyán ezek a kék-sárgák.

Advertisement

Most azonban nem ez volt a döntő. Most a lengyelekkel játsszuk a döntőt, a világbajnokság utolsó napjának utolsó találkozója lesz az. Aki nyer, felmegy, ilyen egyszerű ez az egész. Azaz hát nekünk a rendes játékidős döntetlen is elég, mert van három pont fórunk. A japánoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Az olaszoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Az ukránoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Egyiket sem könnyen, mindet karakterrel. Az eddigiek alapján a lengyeleknél is erősebbek vagyunk – de hadd mondjak most csak annyit:

LEGYEN VÉGRE SZOMBAT ESTE, KÉSŐ ESTE, MERT EZ ÍGY KÉSZ ŐRÜLET!

Fotó: Mudra László/MJSZ