Illustration for article titled Stadion helyett jégcsarnok kell!

Szlovák szeretnék lenni. Persze nem mindenáron. Akarhatnék amerikai, kanadai vagy svéd is lenni (oroszt mostanában mégsem mondhatok, az olyan izé), de az mind messze van, a tótok meg itt élvezkednek a közelben. Voltam meccsen hétfőn este.

Advertisement

Ott van Pozsonyban az Ondrej Nepela Jégcsarnok, a 2011-es világbajnokságra újították fel, pontosabban csináltak teljesen újat a régi helyén, nagyjából tízezres, és olyan szuper, hogy elcseppen a nyálam, ahányszor belelépek. Ebben a szezonban másodszor fordult elő ilyen. A pozsonyiak meg megcsinálhatják évente harminc-valahányszor, és meg is csinálják minden játéknapon a telt házat, mióta KHL-es csapatuk van. Két idényt nyomott le eddig a Slovan az orosz bázisú ligában, elsőre bejutott a playoffba, másodjára nem, de a drukkereknek mindegy, hogy áll a csapatuk, megveszik a jegyeket, az összeset,és szurkolnak, mint a veszedelem, akkora hangulat szokott lenni, hogy ihaj.

Most kaptak egy külön ajándékot az élettől és az ukrán forradalmároktól, a konferencia-elődöntős Donbassz Donyeck (Rinat Ahmetov megaoligarcha érdekeltsége) a sajnálatos események miatt nem játszhat otthon, ezért a Nepelába vitte a hazai pályát. Azt hittem, kevés nézős hangulattalanságba fog torkollni ez a húzás, de már a Dinamo Riga elleni utolsó negyeddöntőre bementek háromezer-hétszázan, a Lev Praha elleni két meccsre meg egyformán ötezer-egyszázan voltak kíváncsiak uszkve. A tegnapira 5084-en, ebből hárman mi voltunk. Volt köztünk ezenfelül kétszáz cseh és száz ukrán, a többiek szlovákok, akik csak úgy szeretik ezt a sportot. Nagyon szeretik. Az övék.

Advertisement

Ha már ott voltak, végig is szurkolták keményen, részint, mert a csehek ellen szurkolni adja magát, részint, mert az ukránoknál amúgy is van két szlovák, Podhradsky még hagyján, de Jan Laco kapus akkora isten a 2012-es vb-döntőzés óta, mint egy ház. Imádták őt most is serényen, miközben az elején ment az ukrán himnusz, és ráállt a kamera, kitört a vastaps. A végén pláne, hiszen kivédte a Leó-csatárok szemét, egy gólt kapott majdnem negyven kapura lövésből, nyert a Donbassz 3-1-re, összesítésben 2-2-nél tartanak, négyet kell nyerni. A himnuszhoz visszatérve, lehet, hogy tudjátok, hogy úgy kezdődik, hogy Scse ne vmerlá Ukrájiná (miszerint még nem halt meg/pusztult el Ukrajna), beleborzongtam rendesen, különös dolgok ezek.

Hogy milyen volt a meccs, szinte mindegy is, nekem elég, hogy egy szuper csarnokban színes öltözékű emberek a fehér jégen kurva gyorsan tesznek-vesznek két órán keresztül, annyira vagány az esztétikája az egésznek, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele. Azon gondolkodtam, gondolkodtunk, az milyen lenne, ha a Donyeck bejutna a főcsoport- vagy pláne a nagydöntőbe, és elhozná a pétervári SZKA-t Pozsonyba (már ha nem vágja ki a kirakatcsapatot a Lokomotiv Jaroszlavl), fix, hogy kimennék az összes meccsre mérlegelés nélkül. Igaz, ebből nemigen lesz semmi. Nem is azért, mert a Leó erősebbnek tűnik, hanem mert már kérték a donyeckiek, hogy a hatodikat otthon játszhassák, az ukrán belügyminiszter állítólag személyesen garantálná a csapatok és a nézők biztonságát.

Advertisement

Most mondjam azt, hogy kár?

Na mindegy, az a fő, hogy valaki építsen nekem gyorsan egy ilyen jégcsarnokot Budapesten vagy a közelében, és csináljon egy olyan KHL-es csapatot. Nem leszek hálátlan, megígérem. Előre is köszönöm.

Share This Story

Get our newsletter