Arról nem írtam a lelkesedős rókatündéres posztban, hogy a film vége felé felhangzik egy dal.

Összességében nagyon sok dal fordul elő benne – jeleztem is, hogy klassz a japán popzene, amit Tövisházi Ambrus szerzett –, de a Loituma Ievan Polkkája hallatán már tényleg csak vigyorogni bírtam percekig. Ez azért van, mert ez a szám egyrészt úgy is meghökkentően vicces, hogy nyilván egy szót sem értek belőle, másrészt pedig szénné hallgattam a helsinki jégkorong-világbajnokságokon. A Hartwall Arénában nem ez a verzió ment, hanem a technósított, de az mindegy. Ujj Mészáros Károly rendező egyébként Kaurismaki-rajongó, és ez is szép dolog.

Valami érdeklődése bizonyára van az én kedvenc sportom iránt is, hiszen az kétszer is szóba kerül a Lizában, egyszer rádióhírként – a Keszthelyi Rianás (!) nyeri a magyar jégkorongkupát –, aztán meg az egyik mérges pasas van éppen a vállalati csapattal távol.

Ebből is kitűnik, a mű megtekintése nemcsak mindenkinek, hanem hokibuziknak is kötelező!