Rajong√≥k, riad√≥! Olyan csal√°di dr√°m√°ra sz√°m√≠thatunk, amihez k√©pest Bergman filmjei tinikom√©di√°k: feltŇĪnik Po igazi pandaapja.

Szeretem a minimalista elŇĎzeteseket: a p√∂rgŇĎs felvezet√©s ut√°n egyetlen, de ann√°l dr√°maibbb jelenetbŇĎl √°ll. Amikor Po √©s apja elŇĎsz√∂r tal√°lkoznak, √©s az ap√°r√≥l k√©t m√°sodperc alatt kider√ľl, hogy abszol√ļte m√©lt√≥ a fi√°hoz, vagy ford√≠tva.

A mell√©kelt sz√∂vegbŇĎl az is kider√ľl, hogy egy panda helyett ez√ļttal hadseregnyi pand√°t kapunk j√∂vŇĎ janu√°rban. Ez els√ľlhet baromi j√≥l √©s ki√°br√°nd√≠t√≥an is, √ļgyhogy a klip n√°lam t√∂k√©letesen el√©rte a c√©lj√°t, mert ezut√°n m√©g jobban v√°rok minden kisziv√°rg√≥ morzs√°t az alkot√°sr√≥l.