A fŇĎv√°rosban √©l√ľnk, n√©gyen egy m√°sodik emeleti lak√°sban. A magunk m√≥dj√°n harm√≥ni√°ban a term√©szettel: vannak szoban√∂v√©nyeink, a sarkokban p√≥kok, n√©ha bet√©ved egy-k√©t hangya.

Ny√°ron bev√°g√≥dik a nyitva hagyott ablakon p√°r l√©gy, este sz√ļnyogok, olykor muslinc√°k is k√≥v√°lyognak a pulton hagyott szŇĎlŇĎ f√∂l√∂tt. Egyszer volt cs√≥t√°ny, meg ez√ľst√∂s pikkelyk√©k a vizesblokk k√∂rny√©k√©n. Sz√≥val olyan √°tlagos a viszonyunk m√°s fajokkal.

De ez, amit tegnap vett√ľnk √©szre, valami √ļj, valami f√©lelmetesebb.

Most mit√©vŇĎ legyek? Nincs sz√≠vem kit√©pni, de nyilv√°n nem hagyhatom, m√≠g bokor vagy fa lesz belŇĎle. Am√ļgy val√≥sz√≠nŇĪleg citrommag hajtott ki a lefoly√≥ban. Ti tal√°lkoztatok m√°r ilyenform√°n a term√©szet lenyŇĪg√∂zŇĎ erej√©vel a konyhai mosogat√≥ban?

Advertisement

Kötve hiszem!