A Moszkva téri órás poszt alatt volt szerencsém azt mondani a miért lesz ez is szürke kérdésre hányavetien, hogy nyilván a térkőmaffia miatt. Erre aztán Bardóczi Sándor olvasó komplett térköves esszével reagált, amiből magától értetődő módon önálló posztot kellett készítenem.

Hiszen mióta a budapesti belváros megújulóban van, azóta törjük a fejünket, hogy miért lesz olyan minden, amilyen lesz. Miszerint szürke, csúnya, egyenetlen, igénytelen.

Íme a válaszok a kínzó kérdésekre Bardóczi Sándortól (akinek én mindent elhittem):

–––––

Szeretnék rendet rakni ebben a térkőmaffiás dologban, mert demagóg. Kezdem a színnel.

Advertisement

1

Bármilyen burkolat (az őszilombtól – brrrr! – a lokis sárga-kéken át a mindenféle színesig) nem színtartó, az UV, a por és a korom két év alatt a szürke 50 árnyalatává varázsolja. A túl világos és túl sötét köztéri burkolaton minden meglátszik, a féknyomtól a plakátragasztó enyvéig. Köztéren tehát nem burkolatszínekkel kell operálni, hanem a berendezési tárgyaknak kell vagányaknak (esetleg színeseknek) lenniük.

2

A térkő előnye a terméskővel szemben, hogy jóval olcsóbb, a gránit és a bazalt kivételével fagy- és kopásállóbb, nagyobb a nyomószilárdsága és a sózásnak is ellenáll.

Advertisement

3

A térkő előnye az aszfalttal szemben, hogy ha közművet kell javítani, akkor a helyreállítás után nem egy összevissza baszott, foltozott burkolat marad hátra, hanem könnyen felszedhető és visszarakható. Ráadásul a térkő korlátozottan vízáteresztő, azaz például utcafáknak juttat némi vizet. Az aszfalt meg nem.

4

A térkő betonból van, tehát aki visszasírja a betonjárdát, az félrebeszél.

5

A "térkőmaffia" négy szereplőből áll: tervező, kivitelező, megrendelő (politikus) és gyártó.

Advertisement

5/A

A tervező sara, hogy van, aki túl drága, túl sokféle színű és formájú térkövet tervezne egy helyre. Ők nem állnak a szakmájuk csúcsán, mert puritán minimalizmus helyett a közízlést mímelik, és a barokkos czifra nyomorúság mentén álmodoznak. A magyar organikusok zöme pl. ilyen.

5/B

A kivitelező sara, hogy keresni akar, ezért faragja a költségeket, ha engedik neki. Például farag a térkő minőségén, vastagságán, teherhordó alépítményén (úgysem látszik). Azért is kell neki faragnia a költségeken, mert:

5/C

A politikus a közbeszerzést úgy alakítja, hogy szinte semmit nem számít – a kivitelezői tapasztalat, a minőség, a garancia –, csak az ÁR. Vagyis a kivitelezők aláígérgetnek a versenytársnak, és hogy ne bukjanak nagyot, a 8 centi 6 centi, határidőre meg 5. Ettől majd billegni, süllyedni, törni fog minden. Amikor már a kivitelező és a politikus messze jár. A politikus ízlésficamos is, és szereti önhatalmúlag – a tervezőt lenyomva – meghatározni, hogy milyen formájú és színű legyen a térkő. Többnyire a legborzalmasabbat választja.

Advertisement

5/D

A gyártó a leggyengébb maffiatag, neki mindössze annyi a sara, hogy egyedi igényeket nem szeret kielégíteni, ízlése, vizuális kulturája nincs, nem szeret termékfejlesztésbe ízléssel, vizuális kultúrával rendelkezőket, úgynevezett iparművészeket bevonni, és itt a Balkánon a legsilányabb termékeket próbálja elsózni jó áron.