Ha minden igaz, még április 24-én, vagyis majdnem egy hónapja bontották szét és vitték el a kordont a Szabadság téri szovjet emlékmű elől. Azóta morfondírozok rajta – na jó, nem éjt nappalá téve, de mégis –, hogy vajon mi lehetett a céljuk ezzel az intézkedőknek.

Akkor máris elterjedt, hogy azért, mert estére széljobbos tüntetést szerveznek a közelébe, és hadd barmolják csak szét a fészkes fenébe. Össze is vontak oda egy fél hadseregnyi rohamrendőrt, úgyhogy arra járván meg is kérdeztem az egyiket, hogy mi merre hány méter. A kordonról nem tudott mondani semmit, csak felfelé mutogatott, a sok kolléga jelenlétét pedig azzal indokolta, hogy fasisztaellenes megmozdulás lesz. Na tessék, állapítottam meg. De tényleg egy fia náci nem sok, annyit sem láttam pár órával később, hiába is forgolódtam. Csak az épülő megszállásos borzadálynál gyűltek a demokraták szokás szerint.

Na most. A szovjet cucchoz azóta sem nyúlt egy lélek sem. Időnként újabb koszorúk és virágok bukkannak fel – május 9. is volt közben –, és a két legbrutálisabb hekkelés ez volt:

Advertisement

Az egyikre mondhatjuk, hogy pro, a másikra, hogy kontra, és mindkettő eltűnt egykettőre.

Viszont egyszer csak megvilágosodásom támadt. Miszerint ez az egész egy teszt. Amelynek tétje, hogy melyik emlékmű ellen fognak előbb hathatós akciót elkövetni. A demokraták támadják-e meg hamarabb azt az épülő vackot – minden este van ott megmozdulás, Bródy János és Koncz Zsuzsa dalaira sétálnak körbe-körbe rettentő szomorú emberek –, vagy az antidemokraták a másikat.

Az esélyek egyelőre egyenlőtlenek, hiszen a náci megszállásost egyenruhások veszik körbe folyton, de hát ha készen lesz – az oszlopok nőnek és nőnek –, utána csak nem fogják örökre fenntartani a 24 órás ügyeletet. Az a cinikus Orbán Viktor ugye mindig csak mondja, hogy a centrális erőteret két egyforma szélsőség szegélyezi. Na hát ez az építés + kordontalanítás is csak ezt akarja illusztrálni.

Advertisement

Már ha az objektumok konkrét üzenetétől kivételesen eltekintünk.

Mit mondtok? Túlkombinálom?