Annyi mindenről beszélt Vlagyimir Vlagyimirovics ebben az imént már idézett televíziós kérdezz-felelekben, hogy alig bírtam végigolvasni.

A Krímen (aminek meg kellett történnie, annak meg kellett történnie) és Kelet-Ukrajnán (aminek meg kell történnie, annak meg kell történnie) kívül, továbbá Alaszka és más egyebek mellett volt a műsorban szó arról, hogy

  • az oroszok nem félnek a NATO-tól
  • az oroszok nem félnek az Egyesült Államoktól
  • az oroszok utálják a kettős mércét
  • az oroszok nem hisznek az egypólusú világrendben
  • az oroszoknak kitűnő a viszonyuk a kínaiakkal, és készek velük a lehető legtöbb területen együttműködni

Advertisement

Viszont ami még fontos szerintem, az az, hogy az oroszok akkor is jó viszonyban szeretnének maradni Európával, ha Európa az utóbbi évtizedekben ellustult, és képtelen az előtte tornyosuló problémák megoldására.

A putyini Európa ilyen lesz:

Mindannyian ugyanannak a kultúrának az emberei vagyunk, az egyetemes értékek, amelyekben hiszünk, nem különböznek. Kétségkívül egy olyan Európa létrehozására kell törekednünk, amely Lisszabontól Vlagyivosztokig terjed. Ha más utat választunk, ha Európát kétfelé osztjuk, akkor eljelentéktelenedünk, megszűnünk érdekes, jelentős játékosnak lenni, és semmilyen hatásunk nem lesz sem a világ, sem önmagunk fejlődésére.

Advertisement

Вот так вот!