Itt van még egy Magyarország egyetlen képben kategóriájú fénykép. Csakhogy ezen ördögi módon megelevenedett egy hasonlatom.

Életemben többször is leírtam már azt, hogy államtitkárarc.

Eddig azt hittem, a helyzet akkor volt a legdrámaibb, amikor először jutott eszembe ez a szó. Amikor az MSZP-kormány akkoriban legendás söjtöri ebédje után elmentünk riportot enni a Mágnáskert étterembe:

Alig ütöttem fel az étlap első oldalát, amikor a rododendronok irányából különös, szipogásszerű zajt hallottam. A spanyol etikettre fittyet hányva, óvatosan félrehúztam egy államtitkárarc-méretű, bőrszerű levelet. Mellnél elszabott öltönyben középkorú férfi üldögélt egy apró kupac virágföldön. A hajáról bézsszínű folyadék csepegett a televényre.

– Bántották? – kérdeztem ijedten az ismeretlentől.

– Ó nem, csak homárszósz. A Juhász Feri gondolta, hogy ettől talán jobb kedvem támad, de nincs benne elég osztrigakivonat. Hová jut így az európai baloldal?

Csak ekkor ismertem fel Kovács "Virsli barna kenyérrel" Lászlót, a Magyar Köztársaság külügyminiszterét.

– No de mi a lávakövön pirított garnéláért szipog itten, Kovács elvtárs? – kérdeztem a hazai baloldal méltán tisztelt étekfogójától.

Szóval, nekem aztán tényleg van múltam az államtitkárarcokkal, de amit Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára művelt a sajátjával, arra most nem találok szavakat. Mindig is gyanítottam, hogy ezt a kormányt a klasszikus természettudományok spektrumán kívül eső erők is támogatják, de azt nem hittem volna, hogy erre Máthé Zoltán MTI-fotós szolgáltat majd megdönthetetlen bizonyítékot.

Nagy Istvánról persze lehetett sejteni, hogy az átlagon messze túlmutató dolgokra hivatott. Neked például van középfokú nyelvvizsgád eszperantóból? Megmarad a telefon az arcodon?

Na ugye!

Itt van például Albert, aki eleve úgy szokta tartani a fejét, mintha egy láthatatlan telefonnal nagyistváningolna:

Advertisement

Vagy Máté, akinek ennél meredekebb szögnél már le is csúszik a telefonja:

És egyikük sem államtitkár!