Beivott, az√©rt nem ment el a saj√°t k√∂nyvbemutat√≥j√°ra? Nem, azt mondja, megr√©m√ľlt, hogy t√ļlzottan kit√°rulkozott a k√∂tetben. Ez vagy szem√©lyes dr√°ma, vagy az eddigi legcselesebb k√∂nyvrekl√°m Magyarorsz√°gon.

Tegnap nem jelent meg a saj√°t √∂n√©letrajzi k√∂nyve bemutat√≥ sajt√≥t√°j√©koztat√≥j√°n az a D√©t√°ri Lajos, akinek a Fradi edzŇĎjek√©nt √°ll√≠t√≥lag a szerzŇĎd√©s√©be volt foglalva, hogy munkaidŇĎben nem ihat. Ma k√∂zlem√©nyben k√©rt bocs√°natot mindenkitŇĎl, amiben azt √≠rja, hogy p√°nik lett rajta √ļrr√° indul√°s elŇĎtt, √©s k√©ptelen volt kil√©pni az ajt√≥n, ugyanis annyira felt√°rulkozott a k√∂nyv√©ben, hogy erre csak a sajt√≥t√°j√©koztat√≥ elŇĎtt d√∂bbent r√°. √Čs √ļgy √©rezte, ilyen felt√°rulkoz√°s ut√°n k√©ptelen a megjelent t√∂bb tucat ember szem√©be n√©zni.

Nem tudom, hogy enn√©l jobban mivel lehetne felkorb√°csolni az √©rdeklŇĎd√©st egy k√∂zismerten nagy√©letŇĪ √©s boh√©m focista k√∂nyve ir√°nt. Ezt √≠rta D√©t√°ri:

“Tisztelt Sportbarátok!

Amire életem eddigi ötven évében nem volt példa: nyilvánosan bocsánatot kérek!

Amint azt sokan tudják, tudhatják, kedden jelenésem lett volna az önéletrajzi könyvem

bemutat√≥j√°n, √°m a rendezv√©ny n√©lk√ľlem zajlott le. Mindez√©rt ism√©telten bocs√°natot k√©rek

a csal√°domt√≥l, a bar√°taimt√≥l, az √°ltalam megh√≠vott d√≠szvend√©gektŇĎl √©s √ļjs√°g√≠r√≥kt√≥l, az olvas√≥kt√≥l, a kiad√≥mt√≥l, egysz√≥val mindazokt√≥l, akiket akarva-akaratlanul megb√°ntottam.

B√°r t√°volmarad√°somra nincs ments√©g, magyar√°zat ‚Äď tal√°n ‚Äď van: mielŇĎtt √ļtnak indultam volna, olyan p√°nik lett √ļrr√° rajtam, amilyent kor√°bban soha nem √©reztem. A p√°ly√°n sosem tapasztaltam ilyesmit, a legnehezebb pillanatokban is igyekeztem feltal√°lni magam, de amikor kedd d√©lelŇĎtt a t√ľk√∂rbe n√©ztem, megr√©m√ľltem. EgyszerŇĪen leblokkoltam att√≥l, hogy mi v√°r
r√°m. Az elm√ļlt h√≥napokban ugyanis megtettem azt, amit kor√°bban soha: kit√°rulkoztam.
A bemutat√≥ napj√°n, az indul√°s elŇĎtti percekben azonban r√°d√∂bbentem, m√°s n√©gyszemk√∂zt, √©s megint m√°s t√∂bbtucatnyi √©rdeklŇĎdŇĎ elŇĎtt magamr√≥l besz√©lni. Tiszt√°ban vagyok azzal, hogy a helysz√≠nen megjelent kisebbik l√°nyommal az √©len sokaknak csal√≥d√°st okoztam, de egyszerŇĪen k√©ptelen voltam kil√©pni az ajt√≥n.
Sajn√°lom!

Ha valaki a kez√©be veszi a k√∂nyvet, kider√ľlhet sz√°m√°ra, √©letem sor√°n akadtak olyan d√∂nt√©sek, amelyeket hirtelen, m√°sok sz√°m√°ra √©rthetetlen m√≥don hoztam meg. Sajnos vagy nem sajnos, ilyen vagyok. Ilyen voltam, √©s most m√°r ilyen is maradok. De amit tettem, az√©rt mindig v√°llaltam a felelŇĎss√©get, √©s ez most sincs m√°sk√©nt.‚ÄĚ

[via index]