Eddig még sohasem voltam szavazni. A legkülönfélébb zenekarokkal és énekesekkel tudtam azonosulni, akár párhuzamosan egymás mellett, de magyar politikai párttal sohasem. Egy-egy kivételt leszámítva végtelenül unalmas és szánalmas embereknek tartottam a politikusaikat. Akik pedig szimpatikusak voltak, ők is csak mint karakterek tetszettek, ahogy mondjuk a Tom és Jerryt szerettem gyerekként. Gyurcsány és Tarlós szórakoztattak, Orbán és mondjuk Demszky pedig untattak. Egyszer pedig amikor a 2006-os választások előtt egy győri szórakozóhelyen (Lapos) láttuk Szijjártó Pétert, akkor még meg is kérdeztem tőle, hogy tudja-e mikor lenne jó a Fidesz? Ő: "(...)" Én: "Ha Orbánt lecserélnék Gyurcsányra! XDDDDdd" Később szabad perceimben még fantáziáltam egy magyar baloldali katolikus pártról, de az a lényeg, hogy csak így félszemmel figyelgettem a dolgokat, a véleményem pedig megtartottam magamnak.

Egészen az utóbbi évekig úgy éreztem, hogy lényegileg tök mindegy, melyik párt kormányoz, majd azt, hogy jó lenne, ha a Fidesz ellenében lehetne valakire szavazni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de amikor tíz éve beléptünk az Unióba (igen, hahó, ennek is évfordulója lesz!), én úgy képzeltem, hogy olyanok leszünk, mint Amerikában Kansas. Először európaiak, azon belül pedig magyarok. Akkor a szavazók 83%-a igent mondott és mindössze a teljes lakosság 7%-a ellenezte. (Innen emlékszem.) Tehát lehet a 2/3-os többségre hivatkozni ebben-abban, de azt már jó régen megbeszéltük ennél sokkal nagyobb többségben, hogy európaiak leszünk. Ehhez képest azt kellett lássam, hogy ahelyett, hogy az EU-s források lehívásának mikéntjeire pörögnénk rá, ilyen szabadságharcba kezdünk, mintha Borsod nem kérne Magyarországból. Ez így olyan képet fest az országról, amihez képest Bencsik egy tisztességes zsoldos.

Ahogy a rendszerváltás után fennmaradó MSZP és a nevét megtagadni kényszerülő LMP megmutatta, nulláról semmit se lehet elkezdeni. Van két szuper pártunk, az MSZP és a Fidesz. Ez van. Valamint vagyok én, aki Európai Uniót szeretnék, nem szovjetet, sem pedig egy autonóm, frusztrált, nyugdíjas zárványállamot, amerre a Fidesz és a Békemenete kacsintgat. Hogy azért van ez így, mert Nyugat-Európát jobban szeretem, mint Oroszországot, vagy azért mert úgy gondolom, hogy Ukrajnától kezdve az Arab Világig minden kultúra természetszerűen a nyugati minták irányába tart, vagy csak azért, mert ezt a cikket is Tel-Aviv pénzeli, az tök mindegy. Ez maradjon az én belső fülkém titka.

Szóval, amikor zuhanyoztam, arra gondoltam, hogy ha már itt van ez az MSZP, akkor kezdeni is lehetne vele valamit, ahelyett, hogy mindenféle ideákat kergetnék, meg a játszin sörözve katolikus baloldalakról elmélkedék. Az úgy nyilván nem perspektíva, hogy van ez a régi, bukott emberekből összeszedett válogatott, az Összefogás, én meg szavazok rájuk. Viszont, ha onnan nézem a dolgot, hogy minden párt a ráadott szavazatok statisztikai összessége, akkor az már némiképp árnyalja a dolgot. Efelől nézve az MSZP azért nyugdíjas párt, mert öreg kommunisták tartják el őket. Viszont, ha odaállna mögéjük teszem azt, egymillió fiatal, hát izé, nézzetek már rájuk, ezek a faszunkat is leszopnák.

Advertisement

Tehát ahogy Gyurcsánynak köszönhetjük a Jobbikot, úgy a Jobbik kitaposta az utat a Fidesznek, ami a kényes cigány-témán kívül be is játszott mindent, és így ez a Fidesz elérte, hogy elgondolkozzak, mik is az állampolgári kötelességeim. Rövidebben, Gyurcsány elérte, hogy 2014-ben talán rájuk szavazok. Ez egy nyolcéves terv!