Miközben nézem, azon gondolkodom, hogy mekkora áldás, ha az embernek olyan rokonai vannak, akik legalább frankón megmondják a véleményüket.

Örülök ennek, hiszen a temető szerintem sem a karót nyeltség és a busongás színtere, ott emlékezni kell, és a nevetés pont jó eszköz az emlékezéshez.