Úgy érezted pénteken, hogy ilyen még nem történt a magyar politikatörténetben? Jó nagyot tévedtél. Velem együtt. Simicska Lajos egy 1999-es Beszélő-cikket ültetett át a gyakorlatba, amiben a Magyar Narancs egykori főszerkesztője mindent megírt és kimondott jó előre.

Szuper dolog, hogy a kommentelés mellett egyre többen használják saját tartalom megosztására a kinjájukat. Ilyen például a Fényaerobik, ami most szenzációs régészeti lelettel szállt be a Pénteki Sajnálatos Események elemzésébe.

Ő ugyanis emlékezett arra, hogy Vágvölgyi B. András 1999-ben a Beszélőben elemzést írt az aktuális politikai helyzetről, ami akkoriban a ciklusa elején járó első Orbán-kormányt jelentette. Ebben a cikkében Vágvölgyi volt az első, aki nemhogy gecizte Orbán Viktort, de az egész magyar politikai berendezkedést "gecizmus"-nak nevezte. Egyáltalán nem személyeskedve vagy különösebben trágárul: ez – ha színes is a fogalmazás – tényleg egy átgondolt elemzés volt. Még csak nem is feltétlenül elvakultan Fidesz-ellenes, hiszen a szerző leszögezte, hogy:

A magyarországi gecizmus politikai kultúrájának nemcsak polgári, de szocialista tagozata is van.

Az írás tök jó, a mai helyzetet nézve pedig egyenesen látnoki, abszolúte érdemes újraolvasni.

Advertisement

Tényleg nem céltalan piszkosszájúskodásról van szó. Pont úgy, mint epigonja, mármint Simicska, Vágvölgyi is bizonyos értelemben pozitív jelzőként használja a gecit:

A nyolcvanas évek közepén mondta egy ismerősöm valakiről, aki már akkor is jelentős eredeti tőkefelhalmozó volt, az önérdek apostola, elvekre, eszmékre, szolidaritásra fittyet hányó cinikus, mintegy jellemzésképpen, hogy XY egy geci. Ezt értettem. Elismerőleg csillogott viszont az ismerős szeme, úgy tekintett a jövőbe, mint valami ismert szovjet szocreál bronzábrázolás, elégedetten csettintett is, és ez megzavart. Azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy a geci jelzőt pozitív kontextusban hallottam. Akkori értelmezésen szerint jelentése: célratörő, becsvágyó, törekvő, skrupulusok nélküli sikerember. Néhány évvel később, a piacgazdasági átmenet és a privatizáció nagy csatáiban aztán elterjedt Magyarországon a pozitív geci mint emberfajta...

Szerzőnk nem sokkal később odáig jut, hogy:

Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát a fenti hasonlat alapján a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak.

Advertisement

Tehát Simicska nem csinált mást, mint sok újságíró: talált egy nagyon jó régi cikket, amit már mindenki elfelejtett, kiszedte belőle a lényeget, és az új korszak keményebb hangszerelésében nagy sikerrel megint előadta. Mennyivel nagyobb sikere lett vele, mint Vágvölgyinek!

És mivel az egész VBA-cikk borzongatóan aktuálisnak tűnik, iderakom a végére az eredeti utolsó bekezdését, hadd érezd úgy, hogy ez talán szintén beteljesedő jóslat:

A gecizmus kocsmai műfaj. A rohamcsapat behatolt az egységbe, megmarkolt egy piros szkájborítású vasszéket, azt átdobta a bárpulton, az üvegek közé. Lett nagy csörömpölés, szó bennszakadt, néma csönd, vásárlóközönség nézett a szájával, hogy most mi vaaaaan? Fenyegetőn elhangzott még egy dátum, hogy ha addig nem, akkor még fognak repkedni piros szkájborítású vasszékek, lesz csörömpölés, visongás. Két lehetőség van: vagy marad a néma csönd, vagy megkezdődik a tömegverekedés. Az a baj a politikai gecizmussal, hogy egyik lehetséges kimenetele sem jó.