Majdnem egy évvel azután, hogy a MangaFan kiadta Bari Máriusz Damage Report című könyvét, a szerző maga feltette a szöveget ingyen a honlapjára.

Hogy a Damage Report pontosan mi, azt azután sem tudtam meg, hogy három különböző cikket elolvastam róla. Bari Máriusz (azaz Damage) dolgozott a Nyócker forgatókönyvén és írt cikkeket a HVG-nek, ezzel a könyvvel pedig vagy egy kordokumentumot akart lerakni az asztalra, vagy írt egy csomó technológiai zagyvaságot az utóbbi évek netes, és azon keresztült társadalmi változásairól. Vagy csak összehordott egy könyvet egy rakat science-fictionre tett utalásból.

Például a témában mozgó sfmag.hu ezt írta róla:

A Damage Report a hivatalos, tehát pénzért elkészített jövendölések után egy igen izgalmas (már ha addig nem lett volna szívdobogtatóan az) fejezetben mutatja be szerzőjének futurológiai jóslatait, ahol a jövőképek többsége egy végletesen széttört, vágyait-kívánságait azonnal kiélő emberiség baljós képét vetíti elénk – sőt, azt állítja: ez van, skacok; 34-es szabály. Mindeközben túléltünk eddig rengeteg, előre beharangozott világvégét (ugye emlékszünk még a Y2K rövidítésre?), úgyhogy van remény, de minek, kérdezi széttárt kézzel.

Úgy képzelem, hogy aki kapásból vágja, hogy mi az a 34-es szabály, annak pont tökéletes lesz ez a könyv.

Advertisement

Aztán a könyvesblog ezt írta a Damage Reportról:

Ha a Damage Reportot cyberpunk tankönyvként olvassuk, akkor elismerően csettintünk, hiszen a tananyag ugyan csak a könyv második felében kerül terítékre, ott viszont elindul a lavina. A nyolcvanas, kilencvenes, duplanullás évekről átfogó filmtörténeti eszmefuttatást kapunk, majd jönnek a zenék, a divat és a szubkultúra egyéb sajátságai japán, francia és magyar vonásokra (is) lebontva.

És végül a Geekz kritikája:

Az inkonzisztens szöveg egyre inkább értelmet nyer, beengedést nyújt a darknet sötét bugyraiba, elrepít a nootropikumon élő egyetemisták világába, a cyberpunk higanygőzös, neonfényes, örökkönesős milliőjébe. Máriusz sokszor csak meglebegteti a poligonokat, de a pixelekig nekünk kell lejutnunk. Lábjegyzetben, rétegeltségben burjánzó verse azonban nem fikció, ezért nem is áll rá a gibsoni szabály. Rájössz, hogy még így is hiányzik valami, és magadtól kezdesz el kutatni a youtube-on, hírlevelekre iratkozol fel, twitterkontót (via @angelday) csinálsz. Mert az internetek körül forog a világ, a Google megaloposzai fénylenek fel, ha megnyitom a Chromeot, az Apple cloudja fedi el a csillagokat.

Advertisement

De végülis tökmindegy, nem? Ingyen van!