Jonathan Wilson szkeptikus hangvételű cikkben köszönti a szombaton induló új Premier League-szezont, én pedig minden szavával egyetértek.

Wilsont több magyar nyelven is megjelent könyvéről is ismerhetitek (a leghíresebb közülük a Futballforradalmak), de általában élményt jelentenek a Guardianben megjelenő cikkei is, amikben okosan és szeretettel képes írni az egyre nehezebben szerethető modern fociról is.

Wilson iszonyatosan képben van a világfoci múltjával és jelenével kapcsolatban, abszolút nem jellemző rá az angol újságíróknál nem ritka szűklátókörűség, és most sem hajlandó beállni “A Világ Legjobb Bajnoksága” kórusba, pedig felületesen nézve akár még oka is lehetne rá.

Wilson szerint azonban az a jelenség (amely nem teljesen új, hiszen két éve, a Premier League-kluboknak járó tévés pénzek radikális ugrásakor már észlelhető volt), hogy angol közép- vagy kiesőjelölt csapatok képesek lerabolni a kontinentális sztárklubokat, egyáltalán nem pozitív.

Nem normális dolog, hogy egy játékos számára egy Swansea vonzóbb, mint a Marseille (lásd Andre Ayew a fenti képen), egy másik pedig a Southampton kedvéért hagyja ott a Feyenoordot, és így tovább. Míg Angliában a gyenge csapatok is nemzetközi klasszisokat halmoznak fel, az egyensúly teljesen felborult, és ma az a Sunderland is a világ 30 leggazdagabb klubja között van, amelyik az elmúlt 59 évben összesen háromszor végzett a mezőny első felében.

Advertisement

És nem jó, hogy a világ legjobb futballistáinak többsége egyetlen bajnokságban (plusz a négy kontinentális szuperklubban) halmozódik föl, miközben az európai szurkolók millióinak marad a resztli. Azt már én teszem hozzá, hogy BL-t is csak a szuperklubok tudnak nyerni, az Európa Liga pedig komolytalan: a Premier League-ben 17.-nek lenni jobban megéri, mint megnyerni. Tegnap a West Ham küldte rá szó szerint a tartalékcsapatát egy verhető román csapatra, mert a tulajdonosok úgy érezték, nem elég jó a sok millió fontért összevásárolt keretük a többfrontos szezonhoz.

Ráadásul ezek az európai sztárjátékosok, akik most a Sunderlandhez vagy a Watfordhoz igazoltak, nem is álmodhatnak BL-ről, hiszen a lapok ott is le vannak osztva: nagy csoda kéne ahhoz, hogy ne a Chelsea, Man City, Man Utd, Arsenal négyes fusson be elsőként valamilyen sorrendben – mint ahogy befutott tavaly is.

Az pedig csak idő kérdése, hogy a ma már csak a nevében angol Premier League rövidesen minden szempontból nemzetközivé váljon (már korábban is volt szó külföldön rendezett meccsekről). A klubok már így is régóta a kínai, indonéz és maláj szurkolókra koncentrálnak, a pénz főleg belőlük jön, és nem abból a pár tízezer emberből, aki kijárna csapata meccseire.

Advertisement

Wilson azzal zárja a cikkét, hogy rövidesen tényleg ki lesznek rekesztve a csúcsfociból az olyan nehezen marketingelhető csapatok, mint a Young Boys vagy a Viktoria Plzen, és jön a nagy európai szuperliga kora, amikor hetente nézhetjük a Barcelonát a Bayern München ellen.

Bocsánat, ha valaki olvasott már tőlem hasonlót, de megörültem, hogy Wilsonnal ennyire hasonlóan látjuk. Ettől még én is várom a szezont, és nagyon remélem, hogy bent marad a Bournemouth!