​Nem tudják, mitől pusztulnak a Kossuth téri fák

Nem a betonkemény murvára gyanakszanak, mert rendes földbe ültetett fák is sorvadnak. És a korábban murvás területen is állnak makkegészséges példányok. A kérdéses rész alatt van a mélygarázs, de azt már tudják, hogy nem pang a víz a betonhéj fölött.

"Szinte hihetetlen, de mégsem bizonyult jó ötletnek betonkeménységű murvába ágyazni az élő fákat."

Advertisement

Ezt írtam pénteken annak a posztnak a bevezetőjében, ami a Kossuth tér északi felén, a Tisza-szobor környékén száradó fákról szól. Azóta sikerült beszélgetnem Wachsler Tamással, a térmegújítás vezetőjével, aki azt mesélte, hogy a helyzet szerinte ennél is összetettebb, a száradó-levélhullató beteg fák között ugyanis egyaránt vannak tényleg kemény murvába ültetettek, és a gyepes-földes részen találhatók is. És a dolgot megfordítva: vannak olyan, a korábban murvás területen álló növények, amik teljesen jól érzik magukat.

Mivel a fák általában nem igazán szeretik az átültetést, ide pedig jellezően nagyobb, idősebb példányokat helyeztek ki, amik azon belül is kevésbé állják a mozgatást, az sem kizárt, hogy nem is annyira a helyszíni körülményekkel van baja a száradófélben lévőknek, hanem magával a költözködéssel.

A tömörített murva azért igazából a megrendelőnek sem tetszett, hiszen azt két-három héttel ezelőtt már kicserélték egy távolról hasonlóan kinéző, de cellulózalapú anyagra. Nemcsak közvetlenül a fák tövénél, hanem az egész területen mindenütt, ahol korábban murva volt. A jelek szerint azonban nem ez, de legalábbis nem csak ez volt a probléma. Hiába jár hetek óta szabadabban a nedvesség, a fonnyadó fák tovább fonnyadnak.

Advertisement

Nem akarok fotelfadoktort játszani, de lehetséges, hogy a száradás oka részben az volt, amit kommentelőnk, István írt:

a murva meszes kőzetőrlemény, így a rajta átszivárgó víz óhatatlanul lúgos lesz. nem minden fa szereti az ilyet...

Advertisement

A fasorvadás azért is tanulságos jelenség, mert ezen a területen eleve nem "természetes" a talaj, már amennyire ez a fogalom egy nagyváros közepén értelmezhető. Itt található ugyanis az újonnan épült mélygarázs, aminek a tetejét négy méter vastagságú talajréteggel borították. Amit én a korábbi posztomban a senyvedő fél közelében ásott kutatóároknak véltem, igazából nem kutatóárok, hanem egy ellenőrző akna nyílásához ásott lyuk.

A mélygarázs betonteteje fölötti talajrétegben ugyanis jó pár ellenőrző akna található, amelyekben csekkolni lehet a vízmozgást. A dolgot úgy érdemes elképzelni, hogy közvetlenül a gyep alatt van több betonozott, függőleges, kútszerű akna. Ha ellenőrizni akarják, hogy mondjuk nem gyűlt-e össze túl sok víz a mélygarázs fölötti részen, nem kell négyméteres lyukakat ásni, elég elkaparni a felső húszcentis réteget, kinyitni az akna fedelét, majd lemászni a betonfödémig, és ott lecsekkolni a helyzetet

Advertisement

Most pont azért kukkantottak bele két ilyen aknába, hogy kiderítsék, nem pang-e például víz alul, elrohasztva a fák gyökereit. Mint Wachsler Tamástól megtudtam, nem pang, az aknákban mindent rendben találtak, így ezzel még nem sikerült közelebb jutniuk a megoldáshoz.

Mivel nem akarják állandóan cserélgetni a fákat, most addig vizsgálódnak, míg rá nem jönnek a száradás okára.

Share This Story