Csod√°latos posztot tett k√∂zz√© ma a t√©m√°ba v√°g√≥ blogj√°n Tiboru a New York-i Szabads√°g-szobor k√∂rny√©ki konte√≥kr√≥l. √Ėsszesen n√©gyet, amelyek k√∂z√ľl az utols√≥t elk√©rtem tŇĎle ut√°nk√∂zl√©sre. Arr√≥l sz√≥l, hogy hogy ir√°ny√≠tott√°k √°t a franci√°k a menek√ľlteket Amerik√°ba.

Izgalmas adatokkal, sosem hallott t√∂rt√©nelmi t√©nyekkel, menŇĎ aktu√°lpolitikai √°thall√°sokkal teli kv√°zi vend√©gposzt k√∂vetkezik:

Bevallom nektek, a Szabads√°g-szoborral kapcsolatos √∂sszeesk√ľv√©s-elm√©letek k√∂z√ľl a kedvencem az, ami tudom√°som szerint alig n√©h√°ny √©ve kapott sz√°rnyra, s amit eg√©szen r√∂viden √ļgy tudn√©k √∂sszefoglalni, hogy Miss Liberty (avagy Mademoiselle Libert√©) nem m√°s, mint egy Amerika-ellenes francia √°llami √∂sszeesk√ľv√©s annak √©rdek√©ben, hogy az Eur√≥pa k√ľl√∂nb√∂zŇĎ orsz√°gaib√≥l a Franciaorsz√°got fenyegetŇĎ menek√ľlthull√°mot √°tir√°ny√≠ts√°k az USA-ba.

ElsŇĎre egy kicsit megh√∂kkentŇĎen hangzik, ugye? Akkor tessenek parancsolni, a gondolatmenet levezet√©se k√∂vetkezik, amivel term√©szetesen lehet vitatkozni, de hogy sz√≥rakoztat√≥, azt senki sem k√©rdŇĎjelezheti meg.

A 19. sz√°zad m√°sodik fel√©nek derek√°n j√°runk, s az eur√≥pai belsŇĎ migr√°ci√≥ egyik legfontosabb c√©l√°llom√°sa Franciaorsz√°g. Lehet szidni a franci√°kat, sokan meg is teszik, de azt el kell ismern√ľnk, hogy az emberi √©s polg√°ri szabads√°gjogok √©rv√©nyes√≠t√©s√©ben, az √ļgynevezett jog√°llamis√°g √©s demokr√°cia ki√©p√≠t√©s√©ben, az eur√≥pai 1848-1849-es forradalmak republik√°nus, n√©pk√©pviseleti √°lmainak megval√≥s√≠t√°s√°ban bizony el√©gg√© az √©len j√°rtak. Ahogy az ipari forradalom k√∂vetkezm√©nye, a fokozatos iparosod√°s egyre nagyobb teret √©s hangs√ļlyt kapott (ezt francia gazdas√°gt√∂rt√©n√©szek az 1815 √©s 1860 k√∂z√∂tti idŇĎszakra teszik), egyre t√∂bb bev√°ndorl√≥ √©rkezett, elsŇĎsorban a szomsz√©dos orsz√°gokb√≥l: Belgiumb√≥l, az Ib√©riai-f√©lszigetrŇĎl, Olaszorsz√°gb√≥l, de m√©g Lengyelorsz√°gb√≥l is (√©s akkor nem is eml√≠tj√ľk a gyarmatokr√≥l beutaztatottakat).

Az 1860-as √©vek elej√©n a gazdas√°gi fejlŇĎd√©s megtorpant (ennek politikai √©s t√°rsadalmi okaira most nincs idŇĎnk kit√©rni), s az egyre n√∂vekvŇĎ munkan√©lk√ľlis√©ggel k√ľzdŇĎ orsz√°gnak egyre kev√©sb√© van sz√ľks√©ge import munkaerŇĎre. A portug√°l, spanyol √©s olasz, tov√°bbra is Franciaorsz√°gba igyekvŇĎ sz√°zezreknek azonban senki nem sz√≥l, s tov√°bbra is t√∂meg√©vel √©rkeznek.

Az 1870-es francia-porosz h√°bor√ļ f√°jdalmasan b√°r, de enyh√≠t egy kicsit a nyom√°son (a hat h√≥nap alatt 150 ezer francia esik el a hadsz√≠nt√©ren, 160 ezer megsebes√ľl, tov√°bbi f√©lmilli√≥ hadifogoly lesz), de a p√°rizsi korm√°nyhivatalokban vil√°gosan l√°tszik, hogy ilyen √ľtemŇĪ bev√°ndorl√°st a Harmadik K√∂zt√°rsas√°g nem tud tart√≥san elviselni. Mivel senkinek nem jutott esz√©be lez√°rni a hat√°rokat (az a primit√≠v 19. sz√°zad‚Ķ), m√°s megold√°shoz folyamodtak.

MielŇĎtt tov√°bbmenn√©nk, egy ipari √©rdekess√©g: a sz√∂gesdr√≥tot gyakorlatilag egy francia, bizonyos Louis Jannin tal√°lta ki 1865-ben, de egy amerikai (Joseph Glidden) t√∂k√©letes√≠tette, s ez a jenki szabadalmaztatta is az √∂tletet t√≠z √©vvel k√©sŇĎbb. A tal√°lm√°ny (√©s a sz√∂gesdr√≥tot ipari mennyis√©gben elŇĎ√°ll√≠t√≥ technol√≥gia) rengeteg p√©nzt hozott Joe konyh√°j√°ra, aki az 1906-ban bek√∂vetkezett hal√°lakor egyike volt Amerika leggazdagabb embereinek (pedig tudom√°som szerint senkit nem ismert az akkori korm√°nyb√≥l).

Sz√≥val a francia korm√°ny ‚Äď egy zseni√°lis marketing√∂tletet meglovagolva ‚Äď elhat√°rozta, hogy a bev√°ndorl√≥k√©rd√©st eleg√°nsan fogja megoldani: kidolgoztak egy strat√©giai tervet, aminek az volt a l√©nyege, hogy Eur√≥p√°ban az Egyes√ľlt √Āllamokat fogj√°k olyan sz√≠nben felt√ľntetni, mint a menek√ľlteket sz√≠vesen befogad√≥ orsz√°got, ahol t√°rt karokkal fogadj√°k a dolgozni akar√≥, haz√°jukb√≥l t√°voz√≥ embereket, f√ľggetlen√ľl att√≥l, hogy ezek honnan √©rkeznek. Ezen terv szerves r√©sze volt a Szabads√°g-szobor is, amirŇĎl √ľgyesen elhitett√©k az amerikaiakkal (√©s az eg√©sz vil√°ggal), hogy egyszerŇĪ fŇĎhajt√°s az egykori brit tengerent√ļli gyarmatok f√ľggetlens√©gi h√°bor√ļja elŇĎtt. A francia titkosszolg√°lat gondoskodott arr√≥l is, hogy az eur√≥pai √ļjs√°gok visszat√©rŇĎen foglalkozzanak a szoborral, illetve azzal, hogy az USA mennyire elk√∂telezett a bev√°ndorl√≥k befogad√°sa mellett.

A konte√≥ szerint az sem v√©letlen, hogy Franciaorsz√°g k√∂r√∂mszakadt√°ig ragaszkodott a New York-i helysz√≠nhez, hi√°ba aj√°nlotta fel Philadelphia √©s Boston is, hogy besz√°ll a k√∂lts√©gekbe, ha ter√ľlet√©n √°ll√≠tj√°k fel a szobrot; P√°rizs kiz√°r√≥lag a legnagyobb √©szak-amerikai szem√©lykik√∂tŇĎt, az USA nagy keleti kapuj√°t erŇĎltette, mert tiszt√°ban volt a Szabads√°g-szobor bev√°ndorl√≥kra tett l√©lektani hat√°s√°val √©s a mediatiz√°l√°s lehetŇĎs√©g√©vel.

A terv (ami √°ll√≠t√≥lag de la Valette m√°rki fej√©bŇĎl pattant elŇĎ, aki komoly diplomatam√ļltj√°n k√≠v√ľl m√©g bel√ľgyminiszteri, k√©sŇĎbb k√ľl√ľgyminiszteri stallummal is rendelkezett) ragyog√≥an bev√°lt: a 19. sz√°zad utols√≥ √©vtized√©ben a Franciaorsz√°gba √©rkezŇĎ bev√°ndorl√≥k sz√°ma a kor√°bbi 20%-√°ra esett vissza, sŇĎt: a huszadik sz√°zad elej√©re az orsz√°gban olyan munkaerŇĎhi√°ny l√©pett fel, hogy 1904-ben Olaszorsz√°ggal, 1906-ban Belgiummal √©s Lengyelorsz√°ggal, majd ism√©t It√°li√°val kellett √°llamk√∂zi szerzŇĎd√©seket k√∂tni√ľk munkaerŇĎtoborz√°si ter√ľleten, mert az 1880-as √©vek am√ļgy is alacsony sz√ľlet√©si r√°t√°ja miatt francia gy√°rak tucatjai z√°rtak be az√©rt, mert nem voltak munk√°saik.

Ezzel p√°rhuzamosan az amerikai bev√°ndorl√°s soha nem l√°tott magass√°gokba emelkedett: egyed√ľl 1892-ben 450 ezer migr√°ns sz√°llt partra az Ellis Island-i kik√∂tŇĎn kereszt√ľl, s ez a sz√°m √©vrŇĎl √©vre emelkedett. A cs√ļcsot 1907-ben √©rte el, amikor 1,3 milli√≥ eur√≥pai jelentkezett az amerikai bev√°ndorl√°si hivatalokban. A jenkik pohara 1924-ben telt be, amikor a t√∂rv√©nyhoz√°suk √©vi 150 ezerben h√ļzta meg a felsŇĎ hat√°rt, a sz√°rmaz√°si orsz√°goknak megfelelŇĎ nemzeti kv√≥t√°kat meg√°llap√≠tva. 1835 √©s 1920 k√∂z√∂tt √∂sszess√©g√©ben mintegy 32 milli√≥ eur√≥pai √©rkezett az Egyes√ľlt √Āllamokba, k√∂zt√ľk az a bizonyos ‚Äěm√°sf√©l milli√≥ ember√ľnk‚ÄĚ.

Term√©szetesen nem √°ll√≠tom, hogy ezek a sz√°mok kiz√°r√≥lag a Szabads√°g-szobornak, illetve a k√∂r√©je szŇĎtt mesters√©ges legend√°riumnak k√∂sz√∂nhetŇĎek, de (legal√°bbis a konte√≥ szerint) bizony jelentŇĎs r√©sze volt a dolgok ilyet√©n t√∂rt√©nŇĎ alakul√°s√°ban.

Advertisement

Hát így. Na akkor gondolkozzunk!