A különböző harci gépeknek gyakran nincs is külön megnevezésük, vagy ha mégis, valami unalmas vagy keménykedő marhaságot kapnak. Rengeteg az állat- és a madárnév, na meg a mindenféle Avengerek, Defenderek, Vanguardok, Sentinelek és társaik. Na de a kivételek!

Hiszen néha sikerül egy-két csodásan csengő, vicces-fura megnevezést kitalálni. Ezekből szedtem össze kedvenceimet. Hogy egyértelmű legyen: nem egy-egy gép saját nevéről van szó, amit a repülők orrára írnak. Hanem a modellek hivatalos megnevezéséről. A NATO-kódnevekről és a katonák által adott becenevekről is hosszasan lehetne értekezni, de ez most más.

Boeing B–52 Stratofortress

A legkirályabb név. A B–52-es bombázót az ötvenes években építették, hogy a hidegháborúban nukleáris fegyvereket szállítsanak vele, és a tervek szerint a 2040-es évekig lesz szolgálatban.

Advertisement

A légköri szférák neve amúgy is marha jól hangzik, a Stratofortressről pedig tényleg valami felhőkbe burkolózó, magasan szálló, mennyei erődítmény jut az ember eszébe, ami isten haragjával csap le az ellenségre. A Boeing B–17 Flying Fortress majdnem ugyanilyen menő, de csak majdnem – a B–52-es utalása a sztratoszférára tökéletesen megidézi az egész huszadik század ózonszagú, Malév-szignáltól és Delta-főcímtől visszhangzó, kékre fakult fényképeken megőrzött repüléstechnikai fejlődését.

Douglas C–47 Skytrain

Advertisement

Ennek inkább fantasztikus, steampunkos beütése van. Az égen átszáguldó vonat képében van valami romantikus, egyszerre idéz gótikus rémtörténeteket és vadnyugati legendákat. A gépet – ahogy azt a nevéből is ki lehet találni – szállítmányozásra használták, a második világháborúban állt forgalomba, még ma is használják

Republic XF–91 Thunderceptor

Advertisement

A gép vegyes meghajtású, kísérleti elfogóvadász volt, de soha nem került éles harci helyzetbe. Pedig elég viccesen néznek ki a szárnyai, és a neve is menő. Magyarul talán Vihar- vagy Mennydörgésfogóra lehetne fordítani a thunder és az interceptor szavak összeolvasztásából.

Két darabot építettek belőle, ezek közül az egyik volt az első amerikai gép, ami átlépte a hangsebességet úgy, hogy közben nem változtatott magasságot. Először 1949-ben repült.

Republic F–105 Thunderchief

Advertisement

A Thunderchief szuperszonikus vadászbombázó már Mach 2-vel is tudott repülni, eredetileg nukleáris csapásmérésre találták ki, de inkább a vietnami háborúban jeleskedett – így, dőlt betűvel, mert ez volt az egyetlen amerikai repülő, amit el kellett távolítani a harcból. Túl magasak voltak a veszteségek. Magyarul Vihar- vagy Mennydörgésfőnöknek lehetne hívni, de ne tegyük, angolul sokkal jobban hangzik a neve.

Douglas F4D Skyray

Advertisement

Az Égi Ráját főleg az amerikai haditengerészet használta, a hajófedélzeti szuperszonikus vadászgép 1956–1964-ig volt szolgálatban. Ez volt az első hajófedélzeti repülő, amely felállította az abszolút sebességi világrekordot 1211,74 km/h sebességgel. A nevét az ördögrájáéhoz hasonló alakja után kapta.

North American XB–70 Valkyrie

Advertisement

Az Apokalipszis, most! óta őrült klisé bármiféle háborús repülési helyzetben szóba hozni a Walkűröket és a lovaglásukat, de ez a kísérleti repülőgép még bőven a film előtt megszületett és el is bukott. Az XB–70-es nehézbombázóból két prototípust építettek, a hangsebesség háromszorosával is tudott repülni. Az egyiket még 1969-ben nyugdíjazták, a másik korábban ütközött a lista következő szereplőjének egyik példányával, így:

F–104 Starfighter

Advertisement

A Starfighter könnyű, egy hajtóműves, szuperszonikus vadászgép. 1958-ban állt forgalomba, több mint 2500 darabot gyártottak belőle, az utolsót 2004-ben szerelték le, az olaszok használták. Annyira emberi, hogy az űrrepülés hajnalán Csillagharcosnak neveznek el egy vadászgépet, amivel nem lehet a csillagok közelébe kerülni – bár az igaz, hogy a géppel a NASA is végzett kísérleteket. Hasonló nevet kapott a Lockheed F-94 Starfire is, az így nézett ki:

Lockheed XP–58 Chain Lightning

Advertisement

Ez a gép sem jutott tovább a kísérleti fázisnál, a második világháború során fejlesztették, nagy hatótávolságú vadászgép lett volna, de annyi baj volt a motorjával, hogy leállították a projektet.

AC–130 Ghostrider/Spooky/Spectre

Advertisement

A durva fegyverekkel felszerelt AC–130-as csatarepülő különböző változatai elég találó neveket kaptak: AC–130H Spectre, AC–130U Spooky, AC–130W Stinger II, de az AC–130J Ghostrider a talán legfaszább. Sokat gondolkodtam, felrakjam-e a listára ezt a gépet, nem tudtam eldönteni, mennyi plusz van benne a nyilvánvaló arcoskodáson kívül. Hasonló mumusneve van az MQ–9 Reaper drónnak is (lent) és az A–24 Banshee-nek.

Supermarine Spiteful

Advertisement

Hogy máshogy neveznének el a britek egy második világháborús vadászrepülőt, mint Utálatosnak, vagy Rosszindulatúnak. A gép a legendás Spitfire utódja volt, illetve lett volna – abból húszezernél is többet építettek, a Spitefulból pedig csak 19-et.

De Havilland Vampire

Advertisement

A de Havilland a gyártó neve, a Vampire a modellé, a kettőről együtt inkább jut az ember eszébe valami holland vámpírtörténet, semmint egy 2. világháborús, sugárhajtású, brit vadászrepülő. Vámpírgrófosabb neve talán csak a Vörös Bárónak volt, de az más történet – az 1. világháború legeredményesebb vadászpilótája, a német Manfred Albrecht von Richthofen kapta a nevet.

Aichi M6A Seiran

Advertisement

Derült Égből Vihar vagy Pára Egy Szép Napon. Magyarul valami ilyesmi lehet a Birodalmi Japán Haditengerészet tengeralattjárókról indítható hidroplánjának a neve, megidézve a japán haikus hagyományokat. A Távol-Keleten sok harcászati eszköz viselt hasonlóan költői neveket – Őszi Fű és Őszi Virág is volt –, amelyek ebben a kontextusban irtó morbidnak hatnak. Nézzétek csak meg a következőt gépet, de előbb itt egy gif arról, hogyan szállhatott fel a Seiran egy katapult segítségével az I–400-as tengeralattjáróról. Ebből a japán nyelvű videóból szedtem:

A koncepció az volt, hogy az amerikai partközeli városokat támadja a gép: az tengeralattjáró – amelyen csak egy repülőnek volt hely – a part közelében kiemelkedik a vízből, felszáll a gép, a hajó elmerül, majd a bombázás után a repülő visszatér a felszínre emelkedő I–400-asra, és végül a víz alatt szépen továbbállnak.

Advertisement

Yokosuka MXY7 Ohka

A japánok Cseresznyevirágnak nevezték el a direkt kamikaze céllal épített rakétameghajtású, ember által vezetett bombáikat.

Advertisement

Na és a repülők után bónusznak itt van még egy tankszerű tünemény:

105 mm Self Propelled Gun Priest

Advertisement

Ezt a hivatalos nevet az brit hadsereg adta az amerikaiak 105 mm Howitzer Motor Carriage M7-es önjáró lövegének. A Pap elnevezést a szószékhez hasonló gépfegyvertoronyról kapta. Innen aztán tényleg jó lehetett hangosan énekelni, hogy Praise the Lord and Pass the Ammunition!

A briteknek volt amúgy Black Prince és Black Knight nevű harckocsijuk is, a szovjetek pedig előszeretettel nevezték el a különböző ágyúmodelleket virágokról – úgy látszik, nemcsak a japánok furák –, ám ezekről külön posztot lehetne írni.

Advertisement

A lista nem teljes, brutálisan sok repülőt építettek az elmúlt száz évben, és nem találtam olyan gyűjtést, ahol mindegyik szépen rendszerezve össze lenne szedve a hivatalos megnevezésekkel együtt. Úgyhogy simán lehet, hogy kimaradtak dolgok, főleg, hogy rengeteg ország rengeteg nyelvéről beszélünk. Ha van valami, amit hiányoltok, írjátok meg kommentben!

[Az összes kép a vonatkozó Wikipédia-szócikkekből van]