Kedd este mes√©ltem, biztos van, aki eml√©kszik r√°, hogy le szoktunk menni s√©t√°lni szenteste, √©s akkor ugyan√ļgy sz√°molgatjuk a kar√°csonyf√°kat, mint r√©gen. Most valahogy viszonylag k√©sŇĎn jutottunk el id√°ig, kilenc √≥ra k√∂r√ľl, lehet, az√©rt sem jutottunk sokkal t√∂bbig tucatn√°l.

Viszont tal√°ltunk h√°rmat is kint az utc√°n. Hogy pontosabb legyek, az egyik, ami vil√°g√≠t is, egy elŇĎkertben vagy miben volt, de a m√°sik kettŇĎ teljesen kint, sz√©pen feld√≠sz√≠tve meg minden.

√Črdekes, hogy ezeket nem b√°ntja senki mifel√©nk, √©s ilyenkor √©n √∂r√ľl√∂k kultur√°lisan, hogy itt lakom. Az √©lm√©ny nem √ļj, abb√≥l a szempontb√≥l, hogy valam√©k t√©len, amikor sok√°ig kitartott a h√≥, itt h√°tul a kis liget√ľnkben hetekig √©pen, eg√©szs√©gesen √©s d√©lcegen √°lltak a h√≥emberek ‚Äď sŇĎt valakik szuper h√≥v√°rat is √©p√≠tettek, az is magasodott ‚Äď, senki egy ujjal hozz√°juk nem ny√ļlt.

Advertisement

EbbŇĎl is l√°tszik, hogy Magyarorsz√°g nem teljesen rem√©nytelen hely, m√°r bocs√°nat a kiss√© tal√°n √ľnnep√©lyes √©s m√©g ink√°bb messzemenŇĎ k√∂vetkeztet√©s√©rt.