Befejeztem a hétvégén Jurij Poljakov Gödölye tejben c. regényét. Oroszokról szól.

Nem most jelent meg magyarul, hanem már három éve, de szerintem kifejezetten aktuális. Egy jó könyv mindig aktuális. Poljakov kimondottan ügyes író, ez már korábban, a Szökni szeretnék abszolválása közben kiderült számomra, nem nagyon vacakol posztmodern nyelvi játékokkal és körmönfont üzenetekkel – az iróniának és a túlzásba szerencsére nem vitt groteszknek ezzel szemben barátja –, inkább történetet, sőt történeteket szeret mesélni különböző emberekről és időkről, és ez elég jól megy neki.

A Gödölye tejben azért is izgalmas ezekben a vészterhes napokban, mert csomó mindent el bír mondani egyrészt a híres peresztrojka időszakáról, másrészt, ami most éppen fontosabb, az orosz vadkapitalista demokrácia születésének, szárba szökkenésének és kivirágzásának körülményeiről és következményeiről. Nem a történelmi távlatok felől nézvést, hiszen bár a magyar kiadás nem annyira régi, a mű eredetileg 1997-ben született. Annál érdekesebb, milyen tehetségesen eligazodott az író úr az eseményekben mintegy jelenidejűleg, hiszen ha nem porosodott szinte semmit az alkotás, akkor csak okosnak kellett lennie, nemde?

Egy szó, mint száz, olvassatok mindennap és ne főzzetek gödölyét az anyja tejében!