Semmivel, sőt. Annyi a különbség köztünk, hogy nem Premier League-futballra mentem 2015. január 1-jén, hanem EBEL-jégkorongra, és míg ők nem vitték magukkal Orosz doktort, addig én igen. Jobban nem is kezdődhetett volna ez az év, csodálatosan játszottunk és nyertünk 7-0-ra.

A január 1-je ősidők óta ilyen tespedős és teljesen értelmetlen nap, azt vettem észre, hogy mindegy, volt-e ivászat szilveszterkor, vagy sem, így is, úgy is egyfajta másnaposság képződik az emberben. Gondolom, azért, mert nem aludta ki magát rendesen, és nincs kedve semmihez.

Beleértve a Mága Zoltán-koncertet is! Vagy sem? Mindegy.

Ezúttal viszont még tavaly eldöntöttem – miszerint néhány nappal ezelőtt –, hogy kihasználom a ritkán adódó lehetőséget, és elmegyek szépen a Fehérvár esedékes meccsére. Az EBEL-ben – az osztrák bázisú nemzetközi jégkorongligában, ahol a Volán immár a nyolcadik szezonját nyűvi – 2010 óta van forduló újév napján, de úgy adódott, hogy négyszer egymás után idegenben volt kénytelen kezdeni az esztendőt a csapat. Most végre nem, tehát tényleg kínálta magát egy ilyen kis kirándulás. Ráadásul autópálya-matricám is volt még karácsony miatt, még ráadásabbul meg nagyon ideje volt, hogy újfent látogatást tegyek az Ifj. Ocskay-csarnokban, eléggé el nem ítélhető módon ebben a szezonban még nem voltam lent egyszer sem. Pedig igen jó mostanában a Volán, rájátszást érő helyen áll, meg szépen és hajtósan is játszik.

Advertisement

Az a bónusz volt konkrétan, hogy amikor az abszolút hokiszűz Orosz doktort megérdeztem, nincs-e kedve velem tartani, akkor volt neki. Végül aztán hatfős delegációval képviseltettük magunkat a tett színhelyén, és mondhatom, hogy remekül éreztük magunkat.

Hogy ne éreztük volna magunkat remekül, mikor úgy elvertük a nyavalyás Olimpija Ljubljanát, mint a kétfenekű dobot? Tudjátok, ez olyan liga, hogy bárki bármikor elkaphat bárkit, és hiába utolsók most ezek a szlovénok, afféle mumusok ők nekünk, akik rengeteg borsot törnek az orrunk alá mindig. (Válogatott szinten is így van ez a szlovénokkal, rendre kapunk tőlük az arcunkra, amikor tétje van a dolognak, legfeljebb barátságosan szoktunk nyerni.)

Na most nem törtek egy grammot sem. Már az elejétől úgy álltak bele a fiúk a meccsbe, mintha az életük múlt volna rajta, mentek, mint a meszes, és bár a vezető gólunkra majdnem az első harmad végéig kellett várni, kisvártatva bevertük a másodikat is, és meg lehetett nyugodni. A második menetben még inkább, akkor további hármat tettünk hozzá, majd az utolsó felvonásra is két fasza találat maradt, így jött ki a 7-0. Külön öröm, hogy ebből a hétből csak kettőt vágtak a légiósok, ötöt magyar játékosok szereztek, ez nekem, aki alapján véve nem kifejezetten Volán-, hanem mindenekelőtt magyarjégkorong-szurkoló vagyok, elég fontos.

Advertisement

Összegzésképpen annyit tennék hozzá: elgondolkodtam azon, hogy kezdődött-e év ennél perfektebbül valaha is, és így hirtelen nem jut eszembe egyetlen hasonló sem. 2015 meg lett alapozva tisztességesen, hála, köszönet meg minden, Orbán Attilának, Kovács Csabának, Bartalis Istvánnak, Kóger Dánielnek és a többieknek. Folytassuk ebben a szellemben.

És hogy Orosznak mennyire tetszett a buli? Biztos elmeséli, ha úgy hozza kedve, de ahogy néztem, nem búslakodott. Szüzességet 7-0 arányban elveszteni nem épp utolsó dolog.