Lengyelországban öt éve tették kötelezővé a miénkhez hasonló kártyát. Hogy mi lett vele? Mára már egy rakás helyen nem is kérik, családos szurkoló meg nem lett több.

A hozzánk némileg hasonló focikultúrájú országok közül a lengyelek példája érdekes lehet, mert ott 2009 óta elég idő telt el, hogy levonjuk a következtetéseket, és nagyobbat szintetizáljunk, mint a fénykorát élő Vitray Tamás a meccs 15. percében. A Dotoho blog meg is interjúvolt egy lengyel szurkolót aki elmesélte az élményeit.

Ez itt a lényeg:

Dotoho: Ez a szurkolói kártya minden klubra vonatkozik?

Krzysztof: Igen, ez egy alapkövetelmény, de a gyakorlatban manapság a többség szarik rá. A 2012-es Eb-re Lengyelországban több új stadion is felépült. A lengyel futballszövetségben és a klubokban úgy gondolták, hogy ez majd a nézőszám látványos emelkedéséhez vezet, de valahogy az emberek, jobban mondva a legendás családos szurkolók, nem találják meg az utat az új stadionokhoz. Ma ott tartunk, hogy a meccsek többségében a belépéshez bőven elég egy személyi.

Advertisement

A többi a Dotohón elolvasható.

A sztoriban az a legjobb, hogy a szurkolót lengyelül kibicnek hívják.