Kedden úgy tűnt, hogy a semmiből egyszer csak újjáéledt a Kurír, aztán megkerestem Kotsis Márk főszerkesztőt, és kiderült, hogy ez nem a régi nyomtatott bulvárlap folytatása, újraélesztése, interneten kísértő szelleme vagy bármije, hanem egy vadonatúj szereplő az online bulvárpiacon. A taglineja ráadásul az, hogy "A PRÉMIUM BULVÁR" Mi a rákért? - kérdeztem magamtól, de mivel én nem tudtam válaszolni, megcsináltam a Cink történetének első interjúját a közrádióból lett alapító-résztulajdonos-főszerkesztővel. Íme a kendőzetlen igazság Kurír-ügyben:

 - Ki a tulajdonos?

A kurir.hu a Kurír Magyarország Kft. kiadásában készül. A kft. kis tőkével jött létre. Úgy is mondhatnám, hogy nevetségesen kicsivel. Mondhatjuk, hogy baráti vállalkozásról van szó, egyelőre szerény üzleti ambíciókkal, határozott brandépítési tervekkel. A tulajdonosi szerkezet viszonylag egyszerű. Kisebbségi tulajdonosként jelen van egy magánbefektető, akik kapcsolatok révén került közel hozzánk, és támogathatónak ítélte az üzleti tervet, és a szakmai ambíciókat. Ezen kívül én illetve egy korábbi üzleti partnerem tettünk pénzt, energiát és munkát a cégbe. 

- Adtatok már ki bármilyen sajtóterméket?

A tulajdonosi kör sosem foglalkozott sajtótermékek kiadásával. A cég erre a termékre (kurir.hu) alakult. Ugyanakkor médiapiaci oldalról (ügynökségi) van tapasztalatunk, én magam pedig megjártam a magyar közszolgálati média jónéhány bugyrát. Tíz évet töltöttem el a Magyar Rádióban. Főleg hírműsorokkal van tapasztalatom, de komolyabb projektek produceri (így persze sosem hívták a rádióban, az volt a neve, hogy túlóra) feladatait is bevállaltam. Most az a helyzet, hogy a tulajdonosok közül egyedül én vállalom a nyilvánosságot. Meg a főszerkesztőséget. 

- Hogyan lett a tiétek a Kurir név? Meg kellett venni valakitől? Mennyiért adta?

Egyszer, úgy 7 éve, kirúgtak a Magyar Rádióból. Akkor egy sorstársammal, megjárva a kereskedelmi televíziózás idióta köreit, úgy döntöttünk belevágunk valamibe. Egy jótékony ismerősön keresztül bejelentkeztünk a megfelelő hivatalokba, és használható márkanévként akadtunk a Kurír védjegyre. Az időszaki védjegytulajdonlás, kiadói jogok éppen szabad prédát jelentettek (a Kurír 1998-ban állami tulajdonként szűnt meg), ezért jelképes összegért (néhány 100 ezer forint) megszereztük. Aztán állt a dolog, nem láttuk az utat ebben játékban. Most, hogy a közmédia vállalhatatlan tereppé vált a számunkra, úgy döntöttünk, hogy kezdünk valamit a névvel. Mert különben éhen halunk. 

Advertisement

- Hányan csináljátok a lapot fő- és mellékállásban?

Főállásban jelenleg én vagyok, illetve a kiadó ügyvezető igazgatója. Mellékállásban 8-10 ember dolgozik nekünk, és további 20-30 olyan kolléga írja a tartalmakat, akiknek megígértük, hogy termőre fordítjuk a vállalkozást. Szóval valódi és mindennapos munkát úgy kábé 12 ember végez. Gondolom tisztában vagy a magyar média helyzettel, és tudod, hogy ez sosem tiszta játék. Mi azt fogadtuk meg, hogy aki tud számlázni cégként, hát az jó. Aki meg nem, azt megoldjuk legálisan jövedelem kifizetéssel. A technikai, IT és egyéb feladatok külső partnereknél vannak. És vannak ezen kívül felkért íróink, jól csengő névvel, és számtalan projekt terv ismert emberekkel, de még csak jegyzetfüzetben. 

- Naponta kábé hány cikket terveztek?

Nem terveztem cikkszámot, őszintén. Természetes, hogy veszünk át hírügynökségi anyagokat, ha azok hírértéke és közelsége nekünk megfelel. Nem vagyunk hírgyűjtő szájt. Hiszünk a jó tartalomban. Ezt persze csak némi idő után tudjuk készre csiszolni. De azt gondoljuk, hogy van az az olvasóközönség, akik nem értik a Plastikot, nem köti le őket Török Gábor, sem Wass Albert. Sem Beyoncé bugyija, sem egy elfelejtett Megasztár. Ellenben történeteket várnak. Szerkesztett tartalmat. Cikkszám? Napi tartalomként 6-11 írással indulunk, meg az apraja, átvett hírek. 

Advertisement

- Egy év múlva napi hány olvasóval lennél elégedett?

 Elégedett? Az sosem leszek, de ha egy év múlva a nagyobb ügynökségeknél már észben leszünk tartva, úgy heti 30 ezres UV-val, és ez pénzügyileg is hozza a számításainkat, akkor belevágunk egy nagyobb projektbe. Azt én csak úgy hívom: normális szerkesztőség. Ahogy mi azt elképzeljük. Székek, asztalok, alkalmazottak, kávégép, és évente egy karácsonyi vacsora.

- Mit szeretnél fő profilnak: nagy botrányokat? Igazi pletykát? Valami tök mást?

Fő profil? Hülyén fog hangzani. Storytelling. Botrányok és pletykák beférnek épp, de nem hiszem, hogy nálunk ez fontos vonal lenne. Ha bele tudnál lapozni a Kurír néhány évnyi termésébe, hamar kiderülne, hogy ők sem csinálták másképp. Tíz éve még bukásnak számított (persze az a print volt),, hogy az Independent lement tabloid méretre, és bár a témaválasztással nem nagyon variáltak, stílust váltottak. Nem ment. Most azt látjuk, hogy ez megy. Fogj egy erős közéleti témát, és mond el úgy, hogy annak legyen értelme. A fő profilunk tulajdonképpen egy klasszikus közéleti napilapé, mínusz politika. Pontosabban pártpolitika. Ha rajtam múlik, kuríros újságíró az életben nem teszi be a lábát egy mszp, fidesz, stb. sajtótájékoztatóra. Ami persze nem jelenti azt, hogy ha egy kérdésre a politika tud választ adni, nem a politikát kérdezzük meg. Nem érdekelnek a pártok. Legfeljebb ügyek. Tankönyvízű? A sajátunk. Ezt olvastuk a tankönyvben. De sosem volt lehetőségünk csinálni. Szóval a fő profilunk a közélet. Könnyed stílusban, de nem tegeződve. 

Advertisement

- Milyen távon terveztek nullszaldót? 

Olyan szoros költségvetésünk van, hogy a nullszaldót hamar tartani tudjuk. A cél itt nem is ez. Hiszen profit nélkül csak vegetálni tudnánk már fél éves távlatban is. Az első év KKV viszonylatban szerintem durván szigorú. Ha a minimumprogramot tartani tudjuk, és a bizakodásra a hirdetői és szponzorációs tárgyalásaink minden alapot megadnak, akkor az első, szoros év végére is képesek leszünk visszaforgatható nyereséget termelni.  

- Mennyi időre garantálák a finanszírozást a tulajdonosok?

A tulajdonosi megállapodás szerint keretösszegünk van, amelynek egy része az indulásnál rendelkezésre áll. Ezen kívül van egy forgótőkeként lehívható összeg, azonban ennek felhasználása az üzleti terv bizonyos pontjaihoz van kötve. Ilyen jó fej tulajdonosok vagyunk. Részben nagylelkűek, részben fukarak, részben óvatosak. Épp most határoztam meg a jövedelmemet, és annyit elárulhatok: egyelőre nem adtam magamnak többet a magyar átlagbérnél. Ami szükséges, fotó és ügynökségi költségek, hardver, IT, jogi partner, stb. arra van. Fél évig elmegyünk. Utána jöhetnek a nehézségek. Az üzleti terv két évre számol részletesen. Utána homály van. De ahogy ma Magyarországot nézem, sokan örülnének ha egy évre tudnának tervezni. Jelenleg is folyamatban van egy pénzügyi befektető bevonása. Ők index.hu méretben gondolkodtak eddig, de kiábrándítottuk őket. Startup vagyunk. Ha pénzügyileg megnövünk, akkor is ragaszkodnék ehhez a méretgazdaságossághoz. 

Advertisement

- Jó sokan foglalkoznak bulvárral, mi az, ami miatt mondjuk a Borsonline és a Blikk.hu mellett meg tudtok maradni?

Nem bántanám a blikk.hu-t vagy a borsonline-t. Mégis azt gondolom, hogy nagyon rossz végéről fogják meg, mintha ugyanazok olvasnák a print és az online verziójukat. Az egyik partner a Bors éves online bevételét hozta példaként és figyelmeztetésként. Azóta, ahányszor csak ránézek, nem is értem minek tartják fenn. Jelenleg a tartalmunkkal különböztetjük meg magunkat, és ezen csak erősíteni szeretnénk. Tartalomra hozzuk a hirdetőket, nem hirdetések mellé a tartalmat. A fentebbi fejtegetés talán jelzi, hogy mi a bulvárt stílusként értelmezzük és nem tartalmi kötöttségként. Erős kultúra, erős nosztalgia. De se bugyi, se celeb, se vérhíradó. Mondok példát: vedd a magyar televíziózásban és rádiózásban az elmúlt másfél évtizedben értékelhetőnek tartott közéleti és kult műsorszámokat és gyúrjuk egybe. Csináljunk belőle egy írott "30 perc alatt a Föld körül - XXI. század - A szólás szabadsága - Kultúrház - 16 óra - Gondolatjel - Propaganda, stb." mixet. Tegyük át online-ra. Kaptunk valamit, amit lehet, hogy pl. az Index megpróbált megközelíteni, de szerintem mára túlbonyolított. Meg persze a blogoszféra. Amit imádok. Amit utálok. Imádom minden előnyéért, és lehetőségéért, amit az átlagemberek kezébe ad. És utálom amiért mára ilyen zavart keltett a fejekben azzal kapcsolatban, hogy ki az újságíró, és mi a szerkesztés. Félreértés ne essék, nem zsurnaliszta diktatúrát szeretnék. Csupán azt, hogy hozzunk vissza valamit a régi mottóból, miszerint "a hír szent, a vélemény szabad". Tegyük tisztába, mi egy újságíró és mi egy blogger feladata és felelőssége. És ezt mutassuk is meg az olvasóknak. Lehet, hogy reggel klotyón az iPad-del az öledben nem tudsz meg mindent a kurir.hu-t olvasva. De azt az egy-két írást élvezni fogod. Vagyis ha a a blikk-hez és bors-hoz szeretnél viszonyítani, bármennyire is kerülném az arroganciát: más kávéház. Hány olvasót lehet ezzel megtartani egy év után? Nem leszünk piacvezetők talán sosem. 

+1 Csak hogy hozzátegyek még valamit: számszerűleg ködösen fogalmaztam. Minőségileg többet tudok már most is mondani. Fél évvel ezelőtt fordult élesbe a mostani projekt. Akkor még nehezen tudtuk elképzelni, kivel rakjuk össze ezt az egészet. Őszinte leszek: most is vannak még kérdőjelek. A közmédia jelen vezetése azonban volt annyira ostoba és szűk látókörű, hogy a kidobta a valóban értékelhető munkaerő jelentős részét. Sajnálom őket. Örülök nekik. A stáb jelentős része ugyanis ilyen emberekből áll. Egy részüket hívtuk már egy ideje. A többség meg alig várta, hogy csinálhasson valamit. Ismerjük őket. Tudjuk, miben jók. Azt kértük tőlük, hogy éppen azt csinálják.