Megint egy képregényfilm a nyár durranása. De végre nem valami bohócjelmezes Adonisz papol az élet nagy bölcsességeiről – miközben az amerikai lobogó csattog a háttérben –, hanem néhány vicces és infantilis űrbandita teszi ezt. Mínusz a zászló. Kis különbség, de elég?

Igazából értelmetlen mást várni egy filmtől, aminek az a címe, hogy a Galaxis őrzői, mint az ilyenkor kötelező agyonhasznált sztorit, fordulatokat, kliséket, giccset. A jók nyernek, szövődik majd a szerelem, és nyilván lesznek nagyon hősies és látványos akciók. És az egésznek semmi mélysége nincs. Ha valaki elgondolkodtató képregényfilmre vágyik, az vegye elő a Watchment, a V mint vérbosszút vagy a Sötét lovagot, és csináljon úgy, mintha műfaj ezen néhány darabja valami filozófiai alapmű lenne (nem az).

Nem, egy nagyon csillogó, látványos, de egyébként teljesen üres szórakoztatóipari termék ez, ami azon kívül, hogy hozza a kötelező blockbuster élményt, amit mindenki elvár tőle, bónuszként egy egészséges adag öniróniával is meg van áldva, sokkal többel, mint a Marvel-univerzum többi tagja, és ez nagy szó. Minden klisére jut egy kikacsintós beszólás, amitől a film viccessé és üdítővél válik. Remekül találták el a készítők az arányokat, rég hallottam ennyit nevetni a közönséget moziban. Csak egyszer, a film elején szólt gúnyosan a kacaj, amikor kiderült, hogy a Star-Lord hívójelű főhős a magyar keresztségben az Űrlord nevet kapta.

Advertisement

Ha akként nézzük a filmet, ami, nem lehet okunk panaszra. Egy közepesen érdektelen sablontörténettel rendelkező, kissé szokatlan ütemű, ámde annál jobb akciókat és szereplőket felvonultató, szerethető darab ez. Meglepődtem, hogy az öt főhős közül mindenkire jut elég idő, mindegyikük kedvelhetővé és fontossá válik. Hány filmes banda van, ahol egy-két karakter nyugodtan kimaradhatott volna, fel sem tűnne senkinek?

Én a Galaxis őrzőiben a kék erősemberre számítottam mint fölösleges szereplőkre, de kellemes csalódás volt, hogy a költő módjára fogalmazó, de a hasonlatokkal hadilábon álló gyilkológép pont ugyanolyan szórakoztató tagja a csapatnak, mint bárki más. Sőt, sok szempontból túl is tesz mondjuk Zoe Saldana szexi keménycsaj karakterén, akinek sajnos legnagyobb erőssége az, hogy… hát szexi. Persze a prímet Chris Pratt viszi Peter Quill szerepében, ő mintha erre a karakterre született volna. Amennyire irritáló volt a Parks and Recreationsben, annyira szerethető Star-Lordként.

Advertisement

A látványvilág rendben, bár elképesztően zavaró volt egy, a Star Trekből ismerős probléma, azaz, hogy minden űrlény úgy néz ki, mint egy ember, bocsánat terrai, csak ráncos a feje, vagy kék, vagy kontaktlencsét visel diszkóruhával. Rocket Raccoon is inkább keltette valami Mr. Foxos bábu hatását, mint egy rendes beszélő mosómedvéét.

Természtesen nem lehet szó nélkül elmenni a soundtrack mellett. Végre háttérbe kerülnek az epikus nagyzenekari művek, viszlát, Danny Elfman, Hans Zimmer, John Williams. Helyettük a filmben is felcsendül a Hooked on a feeling, csomó más klasszikus régi slágerrel egyetemben. A főhős válogatáskazijáról mindig a legjobb pillanatban szól az aláfestő zene, nem csodálom, hogy Star-Lord jobban ragaszkodik a walkmanjéhez, mint az életéhez.

Advertisement

Aki jól akar szórakozni, és bírja az agyatlan, de vicces űrharcokat, annak örömmel ajánlom a Galaxis őrzőit, nem hiába vártuk egész nyáron. A Marvel kitett magáért, aki unja Amerika kapitányt és a többi klasszikus képregényhőst, szintén adhat egy esélyt, még az is lehet, hogy kellemesen fog csalódni.

[a filmet augusztus 14-én mutatják be a magyar mozikban]