Egész délelőtt őrületes vita van a tumblr-en a BKK-s “munkaanyag” miatt, ott került elő a videó.

Ami elég régi, cserébe látványos, viszont nem hal meg senki, úgyhogy nézzétek meg bátran.

Az említett vitát egyébként nem követem, mostanában fárasztanak az ideges és kiabálós emberek, de kicsiből is úgy tűnt, hogy mindenkinek a kurva anyját, és rohadjon meg Orbán Viktor, lehetőleg máma még. Ezzel persze nem tudnék én szembeszegezni semmit.

Viszont eszembe jutott, hogy amikor Budapestre költöztem régen, és volt egy eleinte egyéves, majd apránként egyre idősödő gyermekem, tökre féltem a mozgólépcsőtől. Kezdetben én is úgy léptem rá a cuccra, mint a vidéki mamuskák – akiket mindig ki szoktatok nevetni, és mérgesek is vagytok rájuk, amiért lassúskodnak-bambáskodnak, miközben ti sietnétek –, és ha még a babakocsi is velem volt komplikációnak, gyerekestül, az nem volt egy nagy öröm.

Advertisement

Márpedig gyakran velem volt, mert hol a csudában lett volna máshol. A hosszú mozgólépcsőket sokáig igyekeztünk kerülni, inkább a villamost, a buszt és a trolit választottuk, ha egy mód volt rá. De persze nem mindig volt. Először még azt is meg kellett tapasztalni, hogy lefele menet tolni jobb a kocsit, vagy húzni, szerencse, hogy felfele nem volt ilyen probléma!