Egy kommentben "bunkónak" neveztem Nagy Kriszta fantasztikus Facebookos kirohanását. De a szó jó értelmében! Nincs irritálóbb, mint a tudálékos értelmiségi köntösbe bújtatott aljaskodás, amit a Vombat költőnője művelt.

A magyar művészeti élet eddig legkeményebb libacsatája zajlott le a múlt héten, amikor az ismert festő-zenész svungos kocsmai stílusban válaszolt az őt kritizáló költőnőnek, főleg annak arckrátereire koncentrálva. Írtam is róla egy posztot.

Ebbe a mostaniba pedig azért kezdtem bele, mert cseten megkeresett Nagy, hogy miért bunkóztam le a posztom egyik kommentjében. Pedig én azt nem is pejoratív értelemben írtam hanem leíróban, hiszen egy másik embert leragyásozni nyilván irtó bunkó dolog. De ha már rákérdezett az érintett: amit Tóth csinált, az szerintem sokkal durvább volt, és ha valami jogosan vált ki ilyen kegyetlen reakciót, akkor az az ő publicisztikája volt.

Advertisement

Ami egyébként részben remek tünete annak, hogy a balliberális értelmiség egy része még mindig képtelen volt feldolgozni a sokkot, amit a pixisból való kizuhanás okozott nekik. Nagyot ugyanis olyan modorban támadták meg az 57 pop artos Orbán Viktor-portréból álló sorozata miatt, mintha az nem egy különösebb nehézség nélkül dekódolható, ironikus műalkotás lenne, hanem nyilvános benyalás a mindenható miniszterelnöknek.

De egy művet persze mindenki úgy értelmez, ahogy akar, a gond nem az, hogy Tóth mondjuk mást gondol a képekről meg a hozzájuk járó Hír Tv-s nyilatkozatról mint én. Hanem az, hogy a Vasárnapi Hírekben a lehető legképmutatóbb és legfelháborítóbb dolgot művelte: a csúcsértemiségi dikurzus tolvajnyelvébe csomagolva úgy tett, mintha kritikát írna, miközben egyszerűen öregedő, fizikailag is visszataszító kurvának festette le Nagyot. És nincs irritálóbb, mint a primér, féltékeny köcsögösködés álságos felstilizálása.

Advertisement

Tóth, miközben úgy tett, mint aki érti és megérti Nagy művészetét, eleve azonosította őt egyik szerepjátékával, a Tereskova-figurával, a férfiak által elképzelt szexjátékszer-nővel. Hogy aztán csak arra használja a körmönfont mondatokat, hogy lekurvázza. Fogalmam sincs, a költőnő miért irigyli és gyűlöli ilyen engesztelhetetlenül a festőnőt.

A szemét, áruló test meg közben öregszik, ahogy Anettkáé is megöregedett, és ahogy mindnyájunké meg fog, és azt üzeni petyhüdő formáival, hogy vészesen fogy az idő.

Egy ilyen aljas és indokolatlan mondatra mondhatni a minimum a ragyásozás.

Nekünk, nézőknek persze csak ajándék az ilyen libaharc, én végül is örülök, hogy így történt, de az azért elég béna dolog, ha az egész Orbán-rendszer lényegét az elsők között megfestő művekből a célközönség egy része annyit fog fel, hogy az alkotó egy lottyadt szopógép, hiszen megfestette Orbán Viktort.