Miért olyan ijesztően rondák a csecsemők a középkori festményeken?

Biztosan téged sem hagyott nyugodni a kérdés, most viszont végre elmagyarázzák.

A reneszánsz színre lépése előtt született festmények tényleg tele vannak bizarr és furcsa csecsemőkkel, leginkább koravén és ellenszenves középkorú férfinak tűnnek, semmint cuki kisbabának.

Advertisement

A Vox újságíróját nem hagyta nyugodni a jelenség, és megkérdezett erről egy szakértőt. Nos, a válasz nem az, hogy a festők ennyire bénák lettek volna, épp ellenkezőleg. Csakhogy a korszakban (13-15. század) a festményeken gyerekek elsősorban Kisjézusként jelentek meg, márpedig a Jézus-ábrázolásra akkoriban az ún. homunculus-elmélet volt hatással, mely szerint Jézus már újszülöttként is teljesen fejlett volt. (A homunculus jelentése: kis ember.)

Ez az elmélet a bizánci festészeti stílussal kombinálva létrehozta a csúf és ijesztő középkori férfiként ábrázolt csecsemőket, és a stílushoz a korszak festői igyekeztek is ragaszkodni. A reneszánsz megjelenésével azonban mindez megváltozott: elsősorban azért, mert már nemcsak az egyház rendelt festményeket, hanem a gazdagodó polgárok is, akik a saját családjuk ábrázolására kerestek megrendelőt.

Ők pedig érthetően minél élethűbb képmásokat szerettek volna, ezért lassan eltűntek az ijesztő csecsemők, és megjelentek a cuki babák. A reneszánsz festők amúgy is a realisztikusabb ábrázolásra törekedtek, és addigra már a kisbabákat sem kis embernek, hanem ártatlan újszülötteknek tekintették, akik épp ezért nem nézhettek ki David Lynch-filmek szereplőinek.

Advertisement

(via Vox)

Share This Story