A kükümminiszternek konkrét bizonyítéka volt arra – mégpedig legkésőbb március 9-én –, hogy a Quaestor csalást vagy sikkasztást követett el, és mégsem tett lépéseket vagy feljelentést. A kulcs az, hogy Tarsoly Csabáék készpénzben fizették vissza a Külügy államkötvényeit.

Van egy igen fontos elem, ami rávilágít arra, hogy a Quaestor-ügy milyen sok részletében nem mond igazat a kormány. Ennek – ha lenne valaha rendes nyomozás az ügyben – döntő jelentősége lehetne. A lényeg pedig az, hogy amikor a Külügy alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház március 9-én, a Quaestor később hazugságnak bizonyuló öncsődbejelentése előtt néhány órával visszakapta a 3,8 milliárdos államkötvény-csomagját, akkor igazából nem államkötvényeket kapott vissza. Hanem készpénzt. Ezt ténynek vehetjük. Ők is elismerték, Lázár János is beszélt róla csütörtöki tájékoztatóján.

Így fogalmaz az ügyről a Jogszolgáltatás blog friss posztja:

A legeslegkésőbb akkor, amikor a Questornál elhelyezett 3,8 milliárdnyi állampapír helyett készpénzt kaptak vissza – mint ezt a kormány elismerte –, abban a pillanatban kétségtelenné vált, hogy sikkasztás és/vagy csalás történt a brókernél. Az állampapírokat a a Quaestor jogtalanul használta föl. Ráadásul feltételezni kellett volna, hogy a minisztérium cége a legutóbbi, az MNB által részben engedély nélküli kötvénykibocsátásból (értsd: hitelfelvételből) származik. A készpénz megérkezése utáni percben – március 9-én – a minisztériumnak/Szijjártónak büntetőfeljelentést kellett volna tennie. Ezt „elmulasztották", így ettől a perctől kezdve az ő büntetőjogi felelősségük is fennáll!

De miért ne örüljünk simán, hogy visszajött a közpénz, papírok helyett ráadásul erősödő magyar valutában? A kormány saját lépéseit igazoló érvelésének az egyik alapja a Quaestor-ügyben két – egymáshoz egyébként logikailag nem egészen passzoló – állítás. Miszerint:

  • Orbán Viktor, amikor elrendelte, hogy a minisztériumok és szerveik vegyék ki a brókercégeknél elhelyezett pénzüket, jó gazdaként járt el, mert nem hagyta, hogy közpénz kockázatos helyen maradjon.
  • Minisztériumi közpénz az ügyben nem volt kockázatnak kitéve, mert a kormányzati szervek kizárólag állampapírokat helyeztek ki, amikhez úgysem nyúlhatnak a brókercégek, nem pedig kockázatos részvényekbe vagy kötvényekbe fektettek.

Advertisement

Némiképp vicces, hogy a második állítást Lázár János és Giró-Szász András csütörtökön vagy nyolcszor-tízszer megismételték a maratoni sajtóeseményükön. Miközben ugyanott többször elhangzott, hogy Szijjártóék készpénzben kapták meg a kötvényeiket. Vagyis a nagy hatalmú kancelláriaminiszter saját szavai cáfolták, hogy ne lett volna kockázatnak kitéve a közpénz.

Ugyanakkor indirekte megerősítette azt, amiről a Jogszolgáltatás szerzője is ír, miszerint a letét visszaérkezésének pillanatától előbb Szijjártó Péter, majd az egész kormány tudhata, hogy itt konkrét, jól körülhatárolható törvénysértés történt, hiszen a Quaestor hozzányúlt az állampapírokhoz, amit nem tehetett volna meg.

Erről az egész készpénzezésről – amit tehát március 9. óta biztosan tudott a Külügy – a nagyközönség március 26-án, csütörtökön szerezhetett tudomást. A fent többször is emlegetett Lázár-féle tájékoztató előtt ugyanis megírta az Origo. A lapnak ezt nyilatkozta a tárca:

„A Kereskedőház vezetői a tőke kivétele során meglepve tapasztalták, hogy a Quaestortól a számlájukra nem állampapír, hanem készpénz érkezett" – válaszolta az Origónak a Külügy. Mint írják, a Kereskedőház és a KKM jogászai és pénzügyi szakemberei elemezték a helyzetet, és arra jutottak, ez felveti annak a gyanúját, hogy a Quaestor nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően kezelte a Kereskedőház tőkéjét. A helyzet tisztázása érdekében a Kereskedőház vezetői tegnap megtették az első jogi lépést, és magyarázatot kértek a történtekre a Quaestortól. Ha a Quaestornak nincs elfogadható magyarázata a történtekre, akkor a Kereskedőház vezetői megteszik a szükséges további jogi lépéseket.

Advertisement

A minisztérium tehát 9-étől tudta, hogy hozzányúltak az állapapírokhoz, de 25-éig, vagyis 16 napig semmit sem tettek. Majd amikor a sajtó rákérdezett, azt állították, hogy most kezdtek el akciózni. 16 nap egy ilyen ügyben rengeteg bizonyíték vagy pénz eltüntetésére elég. Nem csoda, hogy egyre többen gondolják azt, Tarsolyt és a cégét ebben az ügyben központilag fedezik.

Az ehhez képest nem is jelentős, csak színes elem, hogy Lázár mindeközben váltig azt ismételgette csütörtökön, hogy nevetséges, hogy kormányzat – azzal, hogy minisztériumi pénzeket vontak ki a cégből az utolsó pillanatban – maga is tevőlegesen hozzájárult volna a Quaestor bedöntéséhez. Hiszen, mondta Lázár, államkötvényeket szereztek vissza, nem tőkét vontak ki a Quaestorból. Csakhogy már akkor lehetett tudni, hogy ez minimum a Külügy kereskedőházának esetében nem igaz.

Minél közelebbről nézem, annál furcsább ez az ügy.

[az MTI által az imént közreadott címlapfotónkon Mexikóban figyelhető meg a világban keresztül-kasul száguldozó kükümminiszter, kollégája, José Antonio Meade Kuribrena társaságában]