​Miért éppen az oroszok?

Azért, mert ők voltak a legjobbak. Úgy értem, azért nyerték meg ezt a világbajnokságot. Hozták minden meccsüket, kivétel nélkül, tisztán, egyértelműen, összesen tízet. Elég ideges volt a döntő, a finnek vezettek is 2-1-re, de végül 5-2-vel állt helyre a világ rendje.

Óriási, gyakorlatilag hazai pályás hangulat volt Minszkben, örülhetett az eseményt a helyszínen megtekintő Vlagyimir Vlagyimirovics is, akinél nagyobb ünneplést csak maga a csapat – a végén – és Alekszandr Lukasenko kolléga kapott. Hát ez is érdekes élmény volt, hogy egy, azaz két államfőért ennyire rajonghat a népük, mintha valami csodacelebek lennének.

Advertisement

Szép kis gyógyír ez az oroszoknak a szocsi gyalázat után – az olimpián ugyebár kizúgtak a negyeddöntőben a nyavalyába. Minszkbe egészen más, sokkal fiatalabb csapattal jöttek, a szupersztárok közül csak Alekszandr Ovecskin maradt, illetve Jevgenyij Malkin csatlakozott menet közben, és nem először derült ki, hogy ezt a sportot nem csillagok, hanem dolgos, szorgalmas, fegyelmezett játékosok tényleg igazán jól művelni (pláne, ha van egy fantasztikus edzőjük). Ez akkor is igaz, ha az olimpiák évében szinte senki sem világsztár-válogatottakkal vesz részt a világbajnokságokon, vagyis az ellenfelek elvi erőssége sem volt olimpiai szintű.

Hát így. Ez Oroszország negyedik világbajnoki címe a rendszerváltás óta, a 2008-as kanadait leszámítva mindet élőben láttam, a 2009-es bernit, a 2012-es helsinkit és ezt is. Akárhonnét nézem, a fehérorosz torna a lezárásával is és mindenestül is felülmúlta az összes többit. Az nem kifejezés, hogy nem vagyok elégedetlen. Megyek haza dolgozni, szevasztok.

Share This Story