Pozsgay Imre akkor még egészen úgy beszélt, mint Kádár János.

Most, hogy a NER egyik félhivatalos közlönye, a Magyar Nemzet mennybemenesztős interjút közölt vele, már hivatalosan is Pozsgay a Fidesz-kormány díszkomcsija. Az önmagában se nem új, se nem érdekes dolog, hogy a Fidesz simán összeáll virtigli kommerekkel. De hogy pont Pozsgay a libling, az azért meglepő ezen a rendszeren belül is, mert ő az egyszemélyi szimbóluma annak, ami ellen a Fidesz 1993-94 óta harcol, vagyis az egykori kommunisták hatalomátmentésének.

A rendszerváltáskor az MSZMP váratlan sebességgel omlott össze, és egyetlen, de annál szimbolikusabb területen tűnt úgy, hogy meg tudnak őrizni legalább egy díszes irodát maguknak. Az óvatos és simulékony MDF ugyanis lepaktált velük, hogy Imre barátunk lehessen a szabad köztársaság első elnöke azáltal, hogy még az első parlamenti választás előtt közvetlen elnökválasztást tartottak volna, amit tutira az akkor igen népszerű Pozsgay nyert volna. És ki akadályozta ezt meg? Természetesen az SZDSZ-szel szövetséges Fidesz. A híres négyigenes népszavazás valójában három vattakérdésből állt, amik úgyis eldőltek volna a közelgő választások után, plusz ott volt a lényeg, hogy csak a parlamenti után legyen elnökválasztás. Izgalmas volt, minden idők legizgalmasabb népszavazási erdeménye, a 4,3 millió szavazat ellenére alig több, mint 6 ezerrel nyert az igen, és került Pozsgay a megérdemelt szemétdombra, míg fel nem fedezte magának a mostani kormány.