Smiló Dávid nem animgifmágus, hanem építészhallgató, de mostanában mégis egyre több bizgő képet posztol a blogjában. Ennek az az oka, hogy elhatározta, kicsit felhívja a figyelmet a Kazinczy utcai hisztire, hogy egymás anyázása helyett esetleg a megoldáson is lehetne gondolkodni.

A "szemét huligánok" vs. "ez egy világváros, hülye nyuggerek" diskurzust egy egyperces novellának beillő poszttal zavarta meg: mi lenne, ha egy hangszigetelő, átlátszó fóliát húznának ki minden este az első emeleti párkányok magasságában? Odalenn forrongana a buli, fent szunyókálnának a békés polgárok.

Terve annyiban mindenképp sikerült, hogy amint elterjedt kicsit az elképzelése, a vita alábbhagyott, és a szemben álló felek egyesült erővel kezdték támadni őt, hogy ez mekkora marhaság már, ilyen anyag nincs is.

Persze hogy nincs.

Ha valami jó volt az ötvenes években - Buddy Hollyn kívül - akkor az a tudományba vetett vak, ma már helyenként megmosolyogtató hit. Igen, voltak nagy tévedések, totál félrecsúszott elképzelések, nehezen helyrehozható károk, de az, hogy nincs lehetetlen, kifejezetten tetszett. (A súlyos hibák, meg nem emiatt voltak, de ez most messze vezetne.) Az igazán nagy dolog a jó ötlet volt, a technológiai megvalósítás pedig szinte részletkérdés volt csak. Rutinmunka a szovjet/amerikai mérnököknek, tudósoknak.

Advertisement

Persze, hogy nem lehetett kifejleszteni mindent.

De azért ne feledjük: sok helyen ma sem úgy működik az innováció, hogy végiggondolom, mire van szükségem, aztán lemegyek az Obiba, és ha ott nem kapható, akkor fuccs a világmegváltásnak.

Advertisement

A legszebb az egészben, hogy közben kiderült, igenis van fényáteresztő, hangszigetelő függöny. Igaz beltérre, de innen már csak egy ugrás a kültéri cucc. Milyen menő lenne, ha ez nálunk valósulna meg. Ahogy írja:

Ezek után ahelyett, hogy felvázoltam volna egy ilyen anyagnak a tulajdonságait (tekintve, hogy az innováció általában így kezdődik), inkább feltételeztem, hogy nem én vagyok az első akinek ilyesmi anyagra szüksége lehet és a “transparent soundabsorbing curtain” kifejezést beírva a keresőbe elég hamar belefutottam ebbe a cikkbe. Ez nem másról szól, mint hogy volt egy textiltervező (nevezetesen Annette Douglas) aki beltérbe szeretett volna ilyen anyagot és megkereste azEMPA nevezetű kutatólabort, akikkel közösen felvázolták egy ilyen anyag tulajdonságait, majd az alapján készítettek egy elvi-matematikai modellt és végül az így kikövetkeztetett anyag összetevőit is meghatározva kerestek hozzá egy gyártót.

Nyilván beltérről van szó, de maga a folyamat, miszerint van egy igény és arra létrehozunk egy anyagot nem újkeletű, és úgy látszik még a NASA-ig sem kell elmenni. Egy hasonló kültérre is használható anyaggal valahogy így nézhetne ki a Kazinczy utca este 6 után.

Advertisement

A már létező beltéri anyagról amúgy bővebben itt találtok infót