Jók a témák és a színek – zöldek, barnák, kékek –, viszonylag sok a festék, és ez nekem elég.

De erről a festékes perverzióról már írtam egyszer röviden.

Perlrott Csaba Vilmos mindenekelőtt olajfestményeket vonultat fel – bár nem kizárólag –, és ezek bejönnek nekem. A kiállítás a szentendrei Művészetmalomban tekinthető meg, bemutatja az egész életművet, a 20. század elejétől egészen a kellős közepéig, és bizonyos információk is segítik a látogatókat. Meg lehet tudni többek közt, hogy Perlrott menet közben vette fel a Csaba nevet, ezzel is jelezni akarván, hogy neki magyar kötődései vannak.

Mondjuk ez témáiban is megfigyelhető, azzal együtt, hogy sok képet festett Németországban és Párizsban – elsősorban a Notre-Dame-ról –, meglehetősen otthonosan mozgott mind Nagybánya, mind Kecskemét, mind pedig Szentendre és Budapest környékén.

Advertisement

Én meg nagyon bírom a városok és más települések ábrázolásait, pláne, ha olyan sűrű képek készülnek róluk, amilyeneket Perlrott – és általában egyik-másik nagybányai elődje – csinált, ezért otthonosan éreztem magamat a vonatkozó falak között. Plusz vannak aktok is sokan!