M√°rcius 24-√©vel bevezett√©k a Kr√≠men a rubelt. Az orosz csapatok elfoglalt√°k a feodoszijai ukr√°n tenger√©szgyalogos-b√°zist. Eddig k√©tezer-√∂tsz√°zan kapt√°k meg az orosz √ļtleveleket az √ļj sz√∂vets√©gi k√∂rzetben.

Olvasom, olvasgatom a híreket, könyvelgetem, hogy ez is megvolt, meg ez is, ez is és ez is. De az imént egy pillanatra megálltam, információbefogadás közben, és az jutott eszembe, hogy ennél abszurdabb dolog talán még nem is történt az én életemben.

Pedig el√©g r√©gen sz√ľlettem, lezajlott az√≥ta sok minden. Vietnami h√°bor√ļ, K√∂zel-Kelet, oroszok Afganiszt√°nban, rendszerv√°lt√°s, a kommunista blokk √∂sszeoml√°sa, Jugoszl√°via, Csecsenf√∂ld, 9/11 √©s k√∂vetkezm√©nyei, arab tavasz, hogy csak olyasmiket hozzak fel, amik vagy k√∂zel voltak, vagy k√∂zel hozta ŇĎket a t√©v√© √©s az internet.

Csakhogy ezek mind olyan események, konfliktusok voltak, amiket meg lehetett magyarázni valahogyan. Többé-kevésbé világos volt, minden esetben, hogy mik az okok és az okozatok. Hogy kinek mi áll érdekében, hogy mit akar elérni azzal, amit csinál, és általában logikusak voltak a következmények is.

Nagyjából most is tudom, hogy mit akarnak az oroszok és az ukránok, meg hogy mit szeretne elérni a Nyugat.

Advertisement

De azt már nem tudom, hogy ki mire képes, ki mire mennyit szán, ki mit mer.

Ami most a Kr√≠men √©s Ukrajn√°ban zajlik, az nem illeszkedik semmilyen rendszerbe. Ennek a j√°t√©knak, ennek a meccsnek nincsenek szab√°lyai. Ez minden idŇĎk egyik legfurcs√°bb h√°bor√ļja. Nem is az az √©rdekes, hogy had√ľzenet √©s majdhogynem puskal√∂v√©sek n√©lk√ľl zajlik.

Hanem az a mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎ term√©szetess√©g, amivel, ahogyan az oroszok megcsin√°lt√°k. Bementek, let√°boroztak, mintha otthon lenn√©nek, mintha tudn√°k, hogy √ļgysem fogja ŇĎket zavarni senki. Mintha biztosak lettek volna benne, hogy nincs az az ukr√°n katona, aki r√°juk merne lŇĎni. Ok√©, tudom, hogy ha fegyveres √∂sszecsap√°sokba torkollik a balh√©, ki h√ļzza a r√∂videbbet (hiszen azt t√©nyleg ki lehetett z√°rni, hogy a NATO a k√©k-s√°rg√°k seg√≠ts√©g√©re siet), meg azt is, hogy az orosz √©s az ukr√°n tisztikar ismeri egym√°st, mint a rossz p√©nzt, az idŇĎsebbje egy√ľtt vodk√°zott az akad√©mi√°n, √©s az alakulatok hagyom√°nyos lobog√≥ja egyform√°n v√∂r√∂s mindk√©t oldalon, de m√©gis.

Advertisement

N√©h√°ny h√©ttel ezelŇĎtt m√©g ember nem gondolta, hogy ilyesmi lehets√©ges. Hogy Vlagyimir Vlagyimirovics gondol egyet, azt mondja, ez mostant√≥l a mienk, √©s az √∂v√©k is lesz.

Einstand. Jöttek a Pásztorok, vitték a golyókat.

Biztos, hogy nem √©n vagyok a vil√°gon az egyetlen, aki tudja, √©rti, de sehogy sem akarja elhinni, hogy a Kr√≠m egyszer csak orosz lett. Hogy √≠gy lett az. √Čs aki egy√ļttal √ļgy tesz, jobb h√≠j√°n, mintha mi sem lenne enn√©l term√©szetesebb. Eg√©szen komoly emberek is az √©rtetlenek t√°bor√°t gyarap√≠tj√°k, pislognak h√ľly√©n, Angela MerkeltŇĎl David Cameronon √°t Barack Obam√°ig.

Advertisement

De a legfontosabb: precedens ez, vagy egyszeri alkalom? Hiszen ha nem lehet igaz, akkor nem lehet belŇĎle rendszer sem, nemde? Vagy mostant√≥l b√°rki, b√°rhol, b√°rmit?

K√©ptelens√©g. Szerintem csak viccelnek ezek. Mindj√°rt mindenki hazamegy, √©s √ļjraforgatj√°k az eg√©szet az elej√©tŇĎl.

(fotó: Sean Gallup/Getty)