Amikor olvastam, hogy vas√°rnaponk√©nt h√°zhoz sz√°ll√≠tatni sem lehet majd a boltokb√≥l, hangosan felnevettem. Lassan √ļgy √©rzem magam, mintha egy √Ėrk√©ny-novell√°ba cs√∂ppentem volna.

Ilyet utolj√°ra hetedikes koromban √©reztem, akkor t√©nyleg egy egyperces novella szereplŇĎj√©v√© v√°ltam. Abban a tan√©vben az erdei iskola keret√©ben Magyarlukaf√°ra l√°togattunk, √©s ott az oszt√°ly sz√≠nre vitt egy csom√≥t √Ėrk√©ny novell√°i k√∂z√ľl. √Čn a r√©szeg voltam, aki kiesik az ablakon, √©s k√©nytelen √ļjra becs√∂ngetni, az aranyos Horn√°k h√°zmester √ļr legnagyobb bossz√ļs√°g√°ra.

Ez az√©rt jutott eszembe, mert sim√°n el tudn√°m k√©pzelni az ŇĎ toll√°b√≥l a t√∂rt√©netet, amelyben vas√°rnaponk√©nt Budapest gyan√ļsabb terein a Balaton szeletet meg a 10 deka p√°rizsit veszik az emberek a vacsor√°hoz. Mondjuk a feketepiac n√©ha am√ļgy is sokkal jobban mŇĪk√∂dik, mint az √°llamilag szab√°lyozott kereskedelem.