Őrült jól néz ki a négyes metró Gellért téri megállója, aminek az acidos hangulatú burkolatát igazán menő módon egy kortárs magyar képzőművész tervezte. De a budapesti főépítész egykori cége nem fizette ki, ezért most áll a bál és mindenki dühös.

A pénteki nap egyik szenzációja volt, hogy Korodi Luca képzőművész lement a négyes metró épülő Gellért téri megállójába, és lefotózta az állomás lenyűgöző, sohasem látott mozaikborítását, ami az egyik legmenőbb kortárs művész, egyben a pasija, Komoróczky Tamás munkája, és mostanra készült el. Csakhogy rögtön kitört a botrány, a munkát ugyanis nem fizették ki.

A nemfizetésról Kórodi néhány kommentben írt, ezek után megkerestem Komoróczkyt és a Sporaarchitects tervezőirodát. Ennek egyik alapítója volt az a Finta Sándor, aki mára Budapest főépítésze lett. Az interjúkból bizarr sztori bontakozott ki.

A metróállomásokat tervezű Sporaarchitects, mint a spórás Hatvani Ádám szavaiból kiderült, merő jószándékból elkezdett lobbizni, még 2004-2005-ben, hogy a megállók esztétikai kialakításába kortárs művészeket is bevonhassanak. Annak ellenére tették ezt, hogy a dolognak nem volt anyagi fedezete, a metróberuházás költségeinek egy százalékát ugyanis - ellentétben például az egyetemi beruházásokkal - nem volt kötelező művészeti megrendelésekre fordítani. Így végül az lett a helyzet, hogy a Spora a saját pénzéból adott valamennyit a bevont művészek költségeire, miközben reménykedtek, hogy a végére valahogy csak sikerül kikavarniuk a munkával arányos pénzt a művészeknek. Hát nem sikerült. "Eléggé seggre estünk ezzel" - ismerte be szomorúan Hatvani. "Mi is kivagyunk. Nem most vettem meg ebből a hatodik Maseratimat."

Advertisement

Csakhogy Komoróczkyt ez, érthetó módon, nem vigasztalja. "Elképesztő elképzeléseik vannak, úgy kezelnek mint valami kis gyakornokot aki úgy annyira ráér hobbyból huzogatni a vonalakat, hogy lelkesedésből is megcsinálná, meg elég a dicsőség is, és majd vidáman összecsapjuk a tenyerünket a végén, hogy sebaj, majd a következő munkán behozzuk." - mondta a Cinknek elkeseredve.

Komoróczkyt kilenc éve, 2004-ben kereste meg az építésziroda, mivel ismerték a Velencei Biennálés kiállítását, így tudták, hogy mintarendszerekkel is foglalkozik, hogy tervezzen mozaikburkolatot a Gellért téri megállóba. Ami most megvalósult, az a legelső terve volt. Többet is készített ugyanis, mivel a legelsőt kezdetben túl vadnak tartották a megrendelők. Az akkoriban Berlinben élő művész elmondása szerint összesen 6 komplett tervváltozatot tett le az asztalra, a tárgyalások miatt sokszor utazott Magyarországra, sőt közben a Fővám téri állomás burkolatának tervezésébe is bevonták.

Szerződést végig nem kötöttek vele, de kezdeti anyagi igényét közben levitte a harmadára, mert "látszott, hogy az időközben zajlott metrós botrányok, sikkasztások miatt nem lesz már a projektben annyi pénz mint amire az iroda előre számított".

Advertisement

De ezt sem kapta meg, csak némi költségtérítést, mivel a Sporaarchitects szerint ők sem kaptak pénzt és a munka eleve közös, nem kizárólag Komoróczky szellemi terméke. Ő ezt is vitatja: "A helyzet az, hogy csak annyira vannak a tervben benne amennyi a mérnöki "kiosztás". A minta teljes egészében az én tervem, vízióm, copyrightom." A vita annyira elmérgesedett, hogy Komoróczkyban felmerült, hogy az éptészkamarától kér etikai vizsgálatot de ők nem vállalták a képviseletét, mert nem kamarai tag.

Itt tart most az ügy. Ami azért különösen szomorú, mert az ilyen értelmetlen presztízsberuházások arra legalább alkalmat szoktak adni, hogy pár jó kortárs művész akkora költségvetésből valósíthasson meg nagyszabású munkákat, amekkorában normál körülmények között sohasem gondolkodhatnának. Az sem tűnik vitásnak, hogy a Sporaarchitects alapvetően puszta jószándékból akart művészeket bevonni. Most viszont, ha jól éreztem, némi meglepett sértettséggel figyelik, hogy miért hangoskodik Komoróczky. Aki a dologból érthető módon annyit érzékel, hogy évekig tervezett, foglalkozott egy dologgal, amiért a végén nem fizetik ki.