Az elsŇĎ r√©szt m√©g egy vas√°rnappal kor√°bban teljes eg√©sz√©ben megn√©ztem a Dun√°n, √©s voltak pillanatok, amikor nem is sz√≥rakoztam rosszul. A m√°sodikat viszont ott hagytam, ez van.

Arra gondoltam ugyanis ‚Äď nem most, m√ļltkor ‚Äď, hogy √©rdekes lehet megfigyelni, milyen az √ļj kir√°lyi telev√≠zi√≥, amikor nem propagand√°zni √©s szerencs√©tlenkedni akar, hanem sz√≠nvonalasan sz√≥rakoztatni, illetve egyszersmind felt√°masztani egy sz√©p hagyom√°nyt. A sz√©p hagyom√°ny alatt azt √©rtem, hogy K√°d√°r J√°nos idej√©ben nemcsak Linda volt √©s Szomsz√©dok, hanem pl. Abig√©l √©s Viv√°t, Benyovszky is, hisz akkor volt mibŇĎl ‚Äď anyagilag √©s tehets√©gileg is ‚Äď tisztess√©ges t√©v√©sorozatokat k√©sz√≠teni. Az ut√≥bbi n√©h√°ny √©vtizedben ezek elmaradtak, a kercsatorn√°kon az√©rt, mert nem √©ri meg, a k√∂zt√©v√©ben az√©rt, mert nem volt p√©nz. P√©nz, az lett, mint tudj√°tok, siker√ľlt is kihajig√°lni az ablakon egy csom√≥t K√°lomista G√°bor √©s J√°ks√≥ L√°szl√≥ marhas√°gaira, Rudolf P√©tert viszont vel√ľk szemben tehets√©ges embernek tartom. A nagy sikerŇĪ √úvegtigrist ugyan nem kedveltem ‚Äď se az elsŇĎt, se a folytat√°sait ‚Äď, de sz√≠n√©sznek pl. klassz a pasas.

R√°ad√°sul az alapj√°ul szolg√°l√≥ Feh√©r B√©la-reg√©nyrŇĎl is azt mondta mindenki, aki olvasta ‚Äď √©n m√©g csak fogom, mert k√≠v√°ncsi lettem ‚Äď, hogy igaz√°n rendben van.

B√°r ennek a posztnak ez a bevezetŇĎ r√©sze olyan lett szerintem, mintha valami rendes kritika j√∂hetne ut√°na, az most m√©gis elmarad. Az elsŇĎ r√©szt k√∂vetŇĎen nem √≠rtam, mert akkor m√©g valahogy nem volt mirŇĎl. Az az √≥ra, amit idŇĎnk√©nt nevetg√©lve, idŇĎnk√©nt kiss√© unatkozva elt√∂lt√∂ttem Haumann P√©terrel, Lengyel Tam√°ssal, az id√©tlenre maszk√≠rozott Nagy-K√°l√≥zy Eszterrel √©s a t√∂bbiekkel, nem volt elpocs√©kolt idŇĎ, de √©rtelmes k√∂vetkeztet√©sek levon√°s√°ra sem tett alkalmass√°. Olyan volt az eg√©sz, mintha csak prol√≥gus lenne, melyben megismerkedhet√ľnk a szereplŇĎkkel, akikkel majd egyszer bizony√°ra t√∂rt√©nni fog valami. Annyit √°llap√≠tottam meg magamnak l√©nyeg√©ben, hogy a jelenetek nagyr√©szt alul vannak vil√°g√≠tva.

Advertisement

A m√°sodik menet elej√©n, amikor elkezdŇĎd√∂tt v√©gre az utaz√°s Pozsonyb√≥l Debrecen fel√©, s√∂t√©t nem volt m√°r, de tov√°bbra is maradt valahogy ez az expoz√≠ci√≥s hang√ľt√©s. EgyszerŇĪen nem akartak lend√ľletet venni az esem√©nyek. Egy l√©p√©s elŇĎre, √°llj. M√©g egy l√©p√©s elŇĎre, √°llj. √Čs √≠gy tov√°bb. R√°ad√°sul egyre jobban bosszantott, hogy konkr√©tan nem √©rtem, mit motyog Nagy-K√°l√≥zy. Azt√°n amikor a rabl√≥s-megmenek√ľl√©s akci√≥jelenet sem volt k√©pes elsodorni mag√°val, akkor egyszer csak √ļgy d√∂nt√∂ttem, jobb lesz nekem, ha ink√°bb elkapcsolok.

Azt l√°ttam valahol m√©g m√ļlt h√©ten, hogy a sorozat elsŇĎ r√©sz√©t 85 435 ezren n√©zt√©k. De √≠gy sem ez lesz az √ļj Abig√©l.

Advertisement

A k√∂zt√©v√© nyomor√ļs√°ga √©s a Rudolf P√©ter munk√°ss√°ga ir√°nti √©rdeklŇĎd√©semen t√ļl volt m√©g egy oka annak, hogy k√≠s√©rletet tettem a Kossuthkifli megtekint√©s√©re. Ezt is elmes√©lem, √∂n√©letrajzi elemekben bŇĎvelkedve. Kisgyermek koromban n√°lunk minden vas√°rnap volt s√ľtem√©ny. √ögy mondtuk, hogy t√©szta. (A t√©szt√°t meg √ļgy, hogy makar√≥ni, de ez alig tartozik ide.) Nem is egy-, hanem sokf√©le t√©szta volt rendszerint. Az anyuk√°m nagyon √ľgyes volt ebbŇĎl a szempontb√≥l, k√©sz√ľltek kr√©mesek √©s lekv√°rosok, egyszerŇĪbbek √©s bonyolultabbak, minden rendŇĪ-rang√ļak. Volt, hogy seg√≠tettem kikeverni ezt-azt, ut√°na az ujjaimmal t√∂r√∂lgettem ki a t√°lat.

Bizony√°ra kital√°lt√°tok m√°r, hogy ‚Äď az aranygaluska, a k√©pviselŇĎf√°nk, a habrol√≥ √©s sok m√°s mellett ‚Äď a Kossuth-kifli volt a nagy kedvencem. Na arr√≥l nem mondok le! M√°r csak meg k√©ne tanulni elk√©sz√≠teni, hiszen az anyuk√°m meg√∂regedett, f√°j a keze, √©s csak ritk√°n s√ľt t√©szt√°t.