Vidám Látnok felhergelte magát a Véleményvezér-reblogomon, és odavágott egy komplett gyorselemzést-prognózist kommentben, amit most poszt formájában újrahasznosítok. Azért, mert érdekes. Arról szól, hogy mi következik a Varga-csomagból és az Orbán-reformokból.

  1. Nem lesz 1700 milliárdos megszorítás, mert az annyira sok, hogy még a Nemzeti Együttműködés Fennkölt Rendszerének Gránitszilárdságú Alapja is beleremegne. Varga elpöttyintett egy távlati célt, nincs kőbe vésve, ha lenne, az is szart érne, ha nem jön be, majd tartanak két Békemenetet, oszt' jónapot. Hogy a nyugdíjakkal mennyit lehet baszakodni, annak viszont szavazatokban nagyon jól mérhető határa van. Sajnos.
  2. Valami vágás azért lesz, kétharmad van, másodszorra, mikor nem, ha most. Ennek a célpontjai is elég világosan kirajzolódnak, a Nemzeti Együttműködés Fennkölt Rendszerének Gránitszilárdságú Alapja józan számításon nyugszik, nevezetesen, hogy mely társadalmi csoportokkal lehet kibaszni és melyekkel nem, hogy azért a relatív többség megmaradjon, és a hozzám hasonló nemszavazók se kapjanak a kaszához, illetve valamelyik, a többinél egy hajszálnyival kevésbé balfasznak tűnő ellenzéki tömörüléshez.
  3. Momentán ugye populista rémdiktatúra van, amelyik holnap, de legkésőbb holnapután menthetetlenül összeomlik, mert Kuszaszem őrült, és a Főnök az ő bűvkörében van. A multik rettegnek, mikor válnak rosszmultikká, és kényszerülnek négykézláb menekülni. Sima. Éppen ezért némi orthodoxia, amelyet a Varga Szürkekönyvelő Mihály viszonylag hitelesen elő tud vezetni (legalábbis hitelesebben, mint Matolcsy Freikönyvekbőltájékozódunk György), úgy hat majd a kalmárokra, mint hörcsögre a lónyugtató. A pávatánc a gazdaságban is jó ideje megy, itt egy kicsit nemleszünkgyarmat, ott egy kicsit stratégiaimegállapodunk. Orbán olyan, mint a macska, nem lép rá az üvegre, hanem előbb kitapogatja a mancsával. Ezt alighanem a 2002-es megrázkódtatásból tanulta, mindannyiunk szerencséjére, teszem hozzá gyorsan.

Advertisement

Összességében reális esély van rá, hogy tényleg sikerül valamit faragni a jövedelemcentralizáció arányán, bár arra teljes látnoki hitelemet gondolkodás nélkül hajlandó vagyok feltenni, hogy bármiféle struktúra átalakítása tele lesz tökéletesen alkalmatlan, magukból rendszeresen bohócot csináló csinovnyikokkal, az abszurd humor határát súroló magyarázatokkal és bicskanyitogatóan ostoba vagy arcátlanul lenyúlós sztorikkal. De hát azokkal majd foglalkozol te, ha nem lesz belőle elég, akkor meg majd Szily kitalál mindenféle háborognivalót.

A te én vagyok, Szily meg Szily. Na és ti mit gondoltok?