Én szeretem Földes Andrást, mások viszont nem így vannak ezzel. Fliegauf Bence filmrendezőben valami óriási indulat fortyoghat, pár perce ugyanis diadalmasan posztolta ki, hogy Földes megkapta a Mandiner Bartus-díját.

A Bartus-díj persze ironikus elismerés, agyatlan gyűlölködőknek osztogatják. Fliegauf viszont annyira örülhetett, hogy valaki a Földest fikázza, hogy nem vette észre, mindez még 2012 szeptemberében történt.

Mi állhat az ádáz, a józanságot és az elemi időérzéket is elsöprő ellenszenv mögött?

Megnéztem, miket írt Földes Fliegaufról. Először nem értettem, hogy mi lehet a baj, a kritikus az átfutott cikkekben nem különösebben köszörülte a nyelvét a rendezőn, sőt az első nagyjátékfilmjéról kifejezetten megértő kritkát közölt.

Advertisement

Aztán megtaláltam az Ősbűnt, hát ez lehet a cicaharc kiváltója:

Én akkor aludtam el, amikor egy néni valami hinta megkerülésébe kezdett. Amikor tíz perc múlva felébredtem, azt láttam, hogy a hölgy a hinta túloldalán éppen leül a padra, és tudtam, nem maradtam le semmiről. Csakúgy, mint ismeretlen szomszédom, aki csak a következő jelenet közepén tért magához.

2008. február 1., A kritikus elalszik