Szegény Kossuth téri Rákóczi-szobor első pillantásra úgy néz ki, mint egy motoros, aki kétszázzal nekiment egy kifeszített bűvös acéldrótnak, amelyik mértani szabályossággal kettévágta. Aztán második pillantásra látszik, hogy bár szabályos vonalak mentén, de mégis cikkcakkosan van kettőbe metszve. De miért így? És egyáltalán miért vágták ketté?

Nem is olyan rég Szily Laci ereszkedett a poklok bugyrába a Kossuth téren Wachsler Tamással a Steindl Imre Program vezetőjével, aki most egy jó kis felszíni szobordarabolásra hívta meg a Cinket a Parlament elé.

Hogy miért kellett kettévágni a Rákóczi-szobrot, az jól látszik ezen képén. (Wachsler profin dokumentálja az egész építkezést és szépen sorra töltögeti fel a Flickrre a fotóit - nem csak építőipar-megszállottaknak izgalmas böngészni való, hanem bárkinek. És határozottan szórakoztatóbb élmény, mint a Fradi-stadion bontása).

Advertisement

A lényeg, hogy elég pocsék állapotban van szegény. Nem csak az 56-os golyónyomok foltozásai csúfítják el, de olyan komolyan el van helyenként korrodálódva, hogy egy nagyobb szélrohamban egyszerűen széteshet.

Amikor sikerült bejutnunk Nakkal az építkezésre, már javában sikított a flex. Első pillantásra úgy tűnt, mintha véltlenszerűen felrajzolt egyenes vonalszakaszok mentén dolgoznának, mint az államhatárok megrajzolói az USA közepén.

Advertisement

Valójában azonban csak elválasztották egymástól azokat a részeket, amelyek eredetileg is külön-külön készültek az öntőműhelyben, és most csak a rögzítő csavarokat vagdosták el kívülről és belülről. (Ez utóbbi kemény melónak tűnt, mintha egy ló alakú kohóban dolgoznál.)

A hatméteres gránittalapzatról még egyben emelték le a fejedelmet meg a lovát, de innen már csak két darabban lehet elvinni restaurálni. Ugyanis anélkül is majdnem öt méter magas, még ha stabilan állna, akkor sem lenne könnyű elszállítani.

Advertisement

Miután már egyetlen csavar sem rögzített tovább, a ló szügyéből egyszer csak kibújt egy maszkos, lárvakinézetű munkás, aki félelmetesebb volt, mint a Sziget zöldfejű embere, majd egy daruval leemelték a felső részt.

Ezt homokágyon szállították, az alsó rész elég stabil ahhoz, hogy megálljon a saját lábán és úgy került trélerre. Ha minden igaz, talán már Hatvanban vannak egy régi gyárcsarnokban a gránitlapokkal együtt, ahol hamarosan megkezdik a restaurálásukat.

Advertisement

Még több kép a szobor kettévágásáról és elszállításáról:

Advertisement

Advertisement

Advertisement

Advertisement

Advertisement

Advertisement

Fotók: Nagy Attila/Cink