Irtó szomorú dolog lehet vidéki újságírónak lenni, annál is rosszabb, mint MTVA-s seggnyalónak. A hódmezővásárhelyi promenad.hu 48 óra alatt tucatnyi cikket közölt a város erős emberéről. Ebből szerdán ugyanaz a riporter négy külön cikket írt a kancelláriaminiszterről.

Vannak a magyar életnek olyan szeletei, amik már most pont olyanok, mint mondjuk 1985-ben, a lazuló, de még örökévalónak tűnő kommunista diktatúra alatt. Az egyik ilyen vidéki lapnál, weboldalnál, rádióban vagy tévében dolgozni, és a helyi nagykutyákról írni cikkeket. Lázár János a hét elején fejest ugrott a szpiddel teli jutazsákba, és őrülten pörgős programra indult a kampányhajrában, végiglátogatva napi több Csongrád megyei települést. A Promenád - úgyis mint a "vidék hírportálja" - mindenhová követte, majd az összes állomáshelyről külön tudósítást írt. Szegény Antal Sándor kolléga, akit ismeretlenül is rettentően sajnálok, csak szerdán négy darabot, tokkal-vonóval-fotókkal. Rövid cikkek, de akkor is.

Pedig a Promenád nem is önkormányzati tulajdonú, hanem magáncég: Égető Gyula Rádió7-tulajdonos sajtóbirodalma évtizedek óta jelen van a megyében, a rádión és a weboldalon kívül tartozik hozzá nyomtatott hirdetési magazin, illetve a Székkutasi és a Mindszenti Hírek.

Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy ilyen körülmények között miért megy bárki is újságírónak. Mi ebben a jó? Mert a pénz az nem, az újságírók nagy átlagban eleve sosem kerestek túl jól, amióta pedig válság van - hat éve! - jellemzően csökkentek is a fizetések, néhol nem is kevéssel. Élvezet pedig mi lehet abban, hogy ilyen, az állampárti időkre emlékeztető terepgyakorlatokat kell végezni? A publikálási lehetőség persze jó érzés annak, aki van annyira exhibicionista, de aki annyira meg akar nyilvánulni, rohanó világunkban miért nem blogol, mikroblogol vagy facebookozik ehelyett?