Közvetítés a "Nagyterepjárós Arrogáns Rózsadombi Picsa Anyuka vs Ideges Rózsadombi Picsa Apuka"-rangadóról.

Csodálatos reggelem van, Iskolába menet majdnem szó szerint vérre menő gigászi küzdelmet láttunk az Ady Endre utcai körforgalomnál, egy igazi "Nagyterepjárós Arrogáns Rózsadombi Picsa Anyuka vs Ideges Rózsadombi Picsa Apuka"-rangadót.

Az úgy volt, hogy az apuka két kicsiny gyermekével éppen elindult a rövid kis zebrán, amikor érkezett a budai anyuka, és természetesen nem akart megállni, inkább jól ráijesztett a már apró korukban ilyen szemtelen gyalogosokra.

Pedig nagy forgalom volt, és a nő lassan haladt, de a Budapestnek ezen a részén olyan furcsa a fénytörés, hogy csak az az emberi alak látszik, aki BMW-ben vagy 3 köbméteresnél nagyobb kamuterepjáróban ül. Az anyuka ezért teljes nyugalommal gurult volna rá a Láthatatlanokra, de azok megálltak előtte, ő meg mégsem ütött el őket, nehogy elkéssen az izzadós jógáról.

Apuka viszont nem hagyta magát és meglepően erős fejhangján üvöltözni kezdett. 100 százalékig igaza volt, viszont valahogy megfeledkezett arról, hogy szegény gyerekei is vele vannak, így csak nem hagyta abba. A nő üres tekintettel nézett ki a böhöm szélvédőjén, a fickó pedig elállt, és visított, mint a savba pottyant kampányfőnök. Mi egy betorkolló utcából érkeztünk, szép komótosan megkerültük a körforgalmat, de a pali végig ugyanazzal a hangerővel ordított. Lehet, hogy valami fúvós hangszeren játszott, azok tudják ilyen ügyesen venni a levegőt kifújás közben. Majd legnagyobb örömömre feltépte a vezető felőli ajtót. "Ez igen, a professzor úr kirángatja, megfejeli és a földön rúgdossa a gyerekei előtt a primitív férget" - virágzott ki bennem az öröm, de emberünk ekkor sajnos észhet és tért, és futni hagyta az Arrogáns Rózsadombi Picsa Anyukát, aki kövér gázzal elhúzott, óriási örömömre úgy 30 métert, ahol beleragadt a reggeli gigadugóba.

Advertisement

Még egy érdekes megfigyelést tettem. Nálunk itt a Rózsadombon az autósok a zebrán történő gyalogosriogatás után mind teljesen egyforma arckifejezést és testtartást vesznek föl, és ez alól a mi nőnk se volt kivétel. Olyen merev, hullaszerű arccal néznek, összeharapott szájjal meredve előre a semmibe, mint egy múlt századi dáma, aki 37 perce ül mereven a fényképezőgép előtt, még hátravan 30 másodperc és ekkor valaki váratlanul egy sepűnyelet dug a seggébe. Vagyis én erre szoktam gondolni. Ezért jó dolog Budán lakni.

És veled mi történt ma reggel?