A Politikatörténeti Alapítvány és Intézet úgy pakolja fel a rendszerváltás utáni választási reklámanyagokat, mintha nem lenne holnap. Markos György, sztárújságírók, Zámbó Jimmy, pofátlanul fiatal Deutsch Tamás és goatse, mielőtt még goatse egyáltalán létezett volna. Képválogatás!

A Politikatörténeti Intézetnek egyrészt már létezett egy archívuma, ahol meg lehetett nézni a magyarországi országgyűlési, önkormányzati, népszavazási és európai parlamenti választási szóróanyagait, de az idei kampány indulásával elkezdtek a Facebookjukra is egyre több és több olyan relikviát feltölteni, ami mondjuk nekem, aki 2002 előtt még azt sem igazán tudtam, hogy milyen pártok vannak egyáltalán Magyarországon, baromi vicces.

Advertisement

Jó, ez annyira nem vicces, maximum abban, hogy reklámos szemmel mennyire nyögvenyelősen próbálja elmondani az üzenetet, hogy igen, szavazni kell, mert most érdemes.

El nem tudom képzelni, hogy van olyan ember, aki ennek a szórólapnak az összes lehetséges programját élvezné, de arra vagyok a legjobban kíváncsi, hogy kik lehettek azok a „sztár újságírók”, akik a Charlie-koncert előtt szórakoztatták a közönséget.

Advertisement

Nem igazán értem ezt az 1990-es szórólapot, mert a figura rajta Groucho Marx, akiről nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt jelentős kultúrfigura Magyarországon. Ő volt a harmincas években Amerikában a testvéreivel együtt az olyan baromi népszerű vígjátékok főszereplője, mint a Duck Soup vagy a Night At The Opera. Szóval most akkor ő tényleg a szocikra szavazott? Mert hát szerintem hamarabb mondana kétértelmű disznóvicceket, mint hogy az MSZP-re szavazzon 1990-ben. Nagyon sokáig azt is hittem, hogy Groucho Marx valami duplafenekű tréfa, pedig dehogy.

Advertisement

Értem, hogy Lakos Imrét nem lehetett otthon, a konyhaasztalnál lefotózni, hanem olyan kép kellett, ami megmutatja, hogy igenis törődik a kerülettel, de hogy a XI. kerületet a legjobban egy pár vonatsín, egy adag susnyás és egy messzi panelház határozza meg, azt nem gondoltam volna. Bár ha most így jobban belegondolok, mást hirtelen én sem tudok mondani abból a kerületből.

Advertisement

Sebes Gábor lehet, hogy az én pártomon állt 1994-ben, de itt kicsit úgy néz ki, mintha összebilincselt csuklóval szeretne bakot tartani egy kislánynak, aki szeretné letépni azt a plakátot, amin szerepel. Túl meta.

Advertisement

Eredetileg ez a címlapképnek használt szórólap másik oldala. Ez sem kevésbé szórakoztató.

Advertisement

Ilyen is volt.

Advertisement

Strutting Leo? Ne vicceljünk már, Leonardo DiCaprio világhírű mémjét öt évvel megelőzte Kovács Pisti és az ő liberális eredményei.

Advertisement

Bárcsak igazi lenne egy olyan szavazólap, amiben yoloyolo, illetve bocsánat Jojojojo Józsefre, a Német Impalák és Lovas Svábok képviselőjére lehetett volna szavazni.

Advertisement

Nagyon remélem, hogy ha már valaki idáig eljutott, annak nem kell elmagyarázni az egyetemes internet legnagyobb análhorrorját, a goatse borzalmát. Nem is fogom elmagyarázni. Ha valaki ismeri, annak úgyis egyből ez jutott eszébe erről a szórólapról, amiben két négyujjú kéz a repedésnél szeretné szétszaggatni a Budapest-ánuszt.

Advertisement

Selmeczi Gabriella, prom queen.

Advertisement

Deutsch Tamás, prom king.

Advertisement

Ti szavaznátok ezekre a Férfiakra?

Advertisement

„Ez egy csávó” - Orosz Péter.

Advertisement

Telik az a rohadt idő, az a nagy büdös igazság.

Advertisement

Tisztelt Honfitársam, dr. Semjén Zsolt vagyok Kereszténydemokrata Néppárttól, és szeretek kényelmetlenül közel állni más férfiakhoz.

Advertisement

Erre most így hirtelen nem is tudok mit mondani.

Advertisement

Ne haragudjon, kedves Király Zoltán, de fingom sincs, hogy maga kicsoda.

Találtál valami sokkal viccesebbet? Valami sokkal durvábbat? Valami sokkal torgyánabbat? Kommenteld a poszt alá!

Advertisement

Forrás: Politikatörténeti Alapítvány és Intézet