Illustration for article titled Jim Jarmusch még mindig hátborzongatóan jó filmeket csinál

Megnéztem az Only Lovers Left Alive-ot, és el vagyok ragadtatva. Az új Jarmusch tényleg olyan film, amiben minden kép és minden hang pontosan a helyén van, ezenfelül okos és vicces is, a rengeteg pop- és magaskulturális utalás pedig már tényleg csak hab a tortán.

Advertisement

Két dolog jutott eszembe elsősorban. Nem a végén, még menet közben:

– el akarok menni Tangerbe

– szeretnék vért inni, frisset, pirosat, csakis jó minőségűt

Nem kell tőlem megijedni, a másodikat nem fogom megcsinálni, a hagymás sült vért sem bírom disznóvágáskor, nemhogy vámpírkodásba torkolljak – még ha fel is lettem ajzva és ha tényleg roppant gusztusosan féldecizett is Tilda Swinton és Tom Hiddleston.

Advertisement
Illustration for article titled Jim Jarmusch még mindig hátborzongatóan jó filmeket csinál

Ahogy indul ez a Halhatatlan szeretők, az kész, az első fél óra máris hibátlan. Két külön szálon, egy sötét és nyomasztóan tágas, illetve egy középkori sikátorokba és terecskékbe szorult városban (az egyik Detroit, a másik a marokkói Tanger) kezd bonyolódni a történet, és pillanatok alatt megvan a hangulat és a feszültség. Az első kortyok után oldódik ez valamennyire, hiszen bár vérre megy a játék, mégis játék marad.

Advertisement

Nem mondtam még, de biztos úgyis tudjátok: Jim Jarmusch, akit a kilencvenes évek első számú amerikai művészfilmesének gondoltunk annak idején – mindent szerettem tőle a Strangers Than Paradise-tól a Mistery Trainen át a Broken Flowersig; felsorolhatnám itt még fél tucatnyi munkáját –, vámpírfilmet forgatott tavaly. Nyilván nincs szó olyasmiről, hogy felült volna a vámpírszekérre, hadd szakítson keveset a konjunktúrának hála. Nem-nem: a vámpírok nem vérszomjas horrorhősök nála, hanem az idő múlása felett merengő nagyvárosi entellektüelek/művészek, akik sehogy sem tudnak mit kezdeni az élet hábavalóságával – akár évszázadok óta tart, akár nem –, a kultúra változásaival és azzal, hogy pusztul a világ.

Lehet, hogy ez így lilán hangzik, de el kell hinnetek bemondásra, hogy nem az. Épp ez a lényeg, hogy mint minden, a saját történetnél sokkal többet kínáló filmet, ezt is képtelenség lefordítani szavakra és mondatokra, a látvány és a hallvány annyi mindent tesz hozzá.

Advertisement
Illustration for article titled Jim Jarmusch még mindig hátborzongatóan jó filmeket csinál

Apróságok, amelyek rengeteget adtak pluszban, vagy mert mosolyra fakasztottak, vagy mert bús lettem tőlük:

– a gitárok, az erősítők, a hangfalak, a lemezek Adam (Tom Hiddleston) lakásában

– a régi Michigan Színház Detroitban, ami most parkoló

– a még lepusztultabb Packard autógyár ugyanott

– a hetedik gyermek Jack White szülőháza

– a libanoni Yasmine Hamdan dala a tangeri kávézóban

Mit hagytam ki? Tilda Swinton és Tom Hiddleston természetesen zseniálisak, és klassz az ifjú és felelőtlen Mia Wasikowska meg az öreg és megfáradt John Hurt is.

Advertisement

A lényeg: ha sokat foglalkoztok magatokkal, elpocsékoljátok az életeteket. Nyugi, nem ez az egyetlen tanulság, egyáltalán nem lőttem le minden poént.

Share This Story

Get our newsletter