This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

Ilyen volt átélni az Évszázad Hóviharát Amerikában

Illustration for article titled Ilyen volt átélni az Évszázad Hóviharát Amerikában

Ahogy Magyarországon néhány évente végighömpölyög a Duna Évszázados Árvize, úgy Amerika keleti partjára néhány évente lesújt az Évszázad Hóvihara – jelenleg épp New York-ra. Az egyik ilyet kataklizmikus csapadékpokalipszist volt szerencsém a helyszínen átélni, és – magam sem tudom, hogy, de – túléltem.

Advertisement

Behavazott tájra ébredtem 1993. március 13-án a Maryland állambeli Rockville-ben. Ez Washington egyik elővárosa, és azért itt ébredtem fel, mert a szüleim a szomszédos Bethesdában dolgoztak, a Nemzeti Egészségügyi Intézetben, én meg 12 éves voltam. Nagyon nem örültem. Persze nem azért, mert esett a hó – annak nagyon – hanem azért, mert szombat reggel tette.

Advertisement

Azért nem örültem az időzítésnek, mert az amerikai hóesésekben az a legjobb, hogy nem kell iskolába menni. Amerika keleti partján simán esik minden télen a hó, ennek ellenére komikusan nincsenek felkészülve annak kezelésére, és ahogy most, 23 évvel később, New York-ban lényegében leállt az élet, úgy 1993-ban Washingtonban is leállt. Az iskolába járást azért érinti, mert a nagy elővárosi távolságok, az elfoglalt szülők, és a tömegközlekedés szinte teljes hiánya miatt a gyerekek zöme iskolabuszokkal jut el az iskolába, azok pedig nem tudtak járni a hóban. Hogy miért, azt sose tudtam megfejteni.

Advertisement

Még több hó

A hó zöme szombaton és vasárnap esett le, a barátaimmal rohangáltunk és szánkóztunk a lakótelepen, én közben azon lamentáltam, hogy miért nem két nappal később történt mindez. Hétfő reggel már kora reggel fent voltam, árgus szemekkel néztem a helyi tévéadót, ahol mindig bejelentették, hogy a havazás miatt elmarad-e az iskola. Március 15-én hétfőn elmaradt! Mondjuk a dátum miatt akkor is elmaradt volna, ha Amerika helyett épp Magyarországon lakunk, úgyhogy ez fél pont, de akkor is.

Advertisement

Március 16-án kedden is elmaradt! Teljes győzelem. Aggódva néztem az egyre olvadó havat.

Március 17-én szerdán már nem maradt el, mert addigra teljesen elolvadt a hó, és ekkor vágott igazán mellbe a vihar kegyetlenül rossz időzítése: ha képes lett volna két napot késni, lényegében az egész hét elmarad, és talán még a pénteket is kiadják akkor már, és KILENC NAPIG NINCS SULI, ami 12 évesen nagyjából a legjobb dolog, ami a világon történhet.

Advertisement

93¢

A vihar egyik folyománya az volt, hogy a helyi Mekiben a normális 1 dollár 99 centről néhány napig 93 centre leakciózták a dupla sajtburgert. Én akkoriban egyáltalán nem jártam Mekibe – egyrészt az anyám és a nagyanyám főzött, másrészt volt az iskolában menza, harmadrészt nem volt pénzem, mert egy 12 éves gyerek voltam, negyedrészt nem volt kocsim, amivel elmehettem volna a Mekibe –, de a különleges alkalomra tekintettel anyámmal talán háromszor is éltünk az akciós szendvicsek nyújtotta különleges vacsora lehetőségével. Hazavittük őket, és tányérról fogyasztottuk el.

Advertisement

A dupla sajtburger olyan, mint a sima sajtburger, csak két húspogácsa és két szelet sajt van benne. Elég jó volt.

Hát ilyen egy apokaliptikus amerikai hóvihar.

Fotó: AP Photo/Seth Wenig (nem engem ábrázol 1993-ban, hanem a hétéves Sofiát Brazíliából tegnap)

Share This Story

Get our newsletter